Ingyenes tananyagok

Analízis 2

Elsőrendű lineáris egyenletek

Az y′ + p(x)y = q(x) alak: előbb a homogén egyenletet oldjuk meg, aztán vagy az állandót variáljuk, vagy integráló tényezőt használunk.

14 perc olvasás

1. A normálalak

Az elsőrendű lineáris egyenletben az yy és az y′y' is csak első hatványon szerepel, egymással nem összeszorozva. A megoldás előtt mindig normálalakra kell hozni, vagyis az y′y' együtthatóját 1-re osztani:

Normálalak

y′+p(x) y=q(x)y'+p(x)\,y=q(x)

Egy egyszerű példa: a két függvény leolvasása

Az y′+2y=exy'+2y=e^{x} már normálalakban van: p(x)=2p(x)=2, q(x)=exq(x)=e^{x}. A 3y′+6y=13y'+6y=1 viszont még nem: 3-mal osztva y′+2y=13y'+2y=\frac13, tehát p(x)=2p(x)=2 és q(x)=13q(x)=\frac13. Az első mozdulat mindig ez a két függvény leolvasása, minden további képlet ezekkel dolgozik.

A q(x)q(x) a zavarófüggvény. Ha ez azonosan nulla, az egyenletet homogénnek hívjuk — az ilyen egyenlet szétválasztható, és ez lesz a megoldás első fele. Ha nem nulla, az egyenlet inhomogén.

Az osztás nem elhagyható lépés

A x y′+y=x2x\,y'+y=x^{2} egyenletben a p(x)p(x) nem 1, hanem 1x\frac1x, mert előbb végig kell osztani xx-szel: y′+1xy=xy'+\frac1x y=x. Ha ezt kihagyod, a további képletek mind rossz pp-vel dolgoznak.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Előbb a homogén egyenlet

Hagyjuk el a jobb oldalt, és oldjuk meg az y′+p(x)y=0y'+p(x)y=0 egyenletet. Ez szétválasztható:

dyy=−p(x) dx ⟹ ln⁡∣y∣=−∫p(x) dx ⟹ yh=C e−∫p(x) dx\frac{dy}{y}=-p(x)\,dx\ \Longrightarrow\ \ln|y|=-\int p(x)\,dx\ \Longrightarrow\ y_{h}=C\,e^{-\int p(x)\,dx}

A homogén egyenlet megoldása

yh(x)=C e−∫p(x) dxy_{h}(x)=C\,e^{-\int p(x)\,dx}

Példa

Az y′+2y=exy'+2y=e^{x} egyenlethez tartozó homogén egyenlet y′+2y=0y'+2y=0, itt p(x)=2p(x)=2, tehát ∫p=2x\int p=2x:

yh=C e−2xy_{h}=C\,e^{-2x}

Ez még nem a megoldás: a jobb oldalt eldobtuk. A következő két fejezetben két különböző utat mutatok arra, hogyan lehet visszahozni. Mindkettő ugyanoda vezet, válaszd azt, amelyik jobban fekszik; az óráimon azt szoktam javasolni, hogy az elsőt értsd meg, a másodikat pedig használd.

3. Az állandó variálásának módszere

Az ötlet meglepően egyszerű: a homogén megoldásban szereplő CC konstans helyére írjunk függvényt, és nézzük meg, milyennek kell lennie ahhoz, hogy az eredeti, inhomogén egyenlet teljesüljön.

  1. Oldd meg a homogén egyenletet: yh=C e−∫py_{h}=C\,e^{-\int p}.
  2. Írd fel a keresett megoldást y=C(x) e−∫py=C(x)\,e^{-\int p} alakban, és deriváld szorzatszabállyal.
  3. Helyettesítsd be az eredeti egyenletbe. A C(x)C(x)-et tartalmazó tagok kiejtik egymást — ez a módszer belső ellenőrzése: ha nem esnek ki, elszámoltál valamit.
  4. A maradék egyenletből fejezd ki C′(x)C'(x)-et, és integráld. Itt jön be az új konstans, KK.
  5. Írd vissza a kapott függvényt.

Példa: y′ + 2y = eˣ

  1. A homogén megoldás yh=Ce−2xy_{h}=Ce^{-2x}, tehát keressük a megoldást y=C(x)e−2xy=C(x)e^{-2x} alakban.
  2. Szorzatszabállyal: y′=C′(x)e−2x−2C(x)e−2xy'=C'(x)e^{-2x}-2C(x)e^{-2x}.
  3. Behelyettesítve az egyenletbe:
    C′e−2x−2Ce−2x⏟y′+2Ce−2x⏟2y=ex ⟹ C′e−2x=ex\underbrace{C'e^{-2x}-2Ce^{-2x}}_{y'}+\underbrace{2Ce^{-2x}}_{2y}=e^{x}\ \Longrightarrow\ C'e^{-2x}=e^{x}
    A CC-t tartalmazó két tag kiesett, ahogy kell.
  4. C′(x)=e3x ⟹ C(x)=e3x3+KC'(x)=e^{3x}\ \Longrightarrow\ C(x)=\frac{e^{3x}}{3}+K
  5. Visszaírva:
    y=(e3x3+K)e−2x=ex3+K e−2xy=\left(\frac{e^{3x}}{3}+K\right)e^{-2x}=\frac{e^{x}}{3}+K\,e^{-2x}

Mit látsz a végeredményen

A megoldás két részből áll: ex3\frac{e^{x}}{3} egy partikuláris megoldása az inhomogén egyenletnek, a Ke−2xKe^{-2x} pedig a homogén egyenlet általános megoldása. Ez a szerkezet minden lineáris egyenletre igaz, és pontosan ez tér vissza a másodrendű inhomogén egyenleteknél is.

4. Integráló tényező: a gyorsabb út

Ugyanez a gondolat egyetlen képletbe sűríthető. Szorozzuk meg az egyenletet az μ(x)=e∫p(x)dx\mu(x)=e^{\int p(x)dx} függvénnyel. Ekkor a bal oldal pontosan egy szorzat deriváltja lesz:

μy′+μp y=μq⟺(μ(x) y)′=μ(x) q(x)\mu y'+\mu p\,y=\mu q\quad\Longleftrightarrow\quad \big(\mu(x)\,y\big)'=\mu(x)\,q(x)

Innen már csak integrálni kell, és osztani μ\mu-vel:

Megoldóképlet

y=1μ(x)(∫μ(x)q(x) dx+C),μ(x)=e∫p(x) dxy=\frac{1}{\mu(x)}\left(\int \mu(x)q(x)\,dx+C\right),\qquad \mu(x)=e^{\int p(x)\,dx}

Egy egyszerű példa: y′ + 2y = 4

p=2p=2, ezért μ=e2x\mu=e^{2x}. Szorozva: (e2xy)′=4e2x(e^{2x}y)'=4e^{2x}, integrálva e2xy=2e2x+Ce^{2x}y=2e^{2x}+C, osztva y=2+Ce−2xy=2+Ce^{-2x}. Ellenőrzés: y′=−2Ce−2xy'=-2Ce^{-2x}, és y′+2y=−2Ce−2x+4+2Ce−2x=4y'+2y=-2Ce^{-2x}+4+2Ce^{-2x}=4, rendben. A megoldás szerkezete megint ugyanaz: egy konstans partikuláris megoldás (a 2) plusz a homogén rész.

Példa: x·y′ + y = x², x > 0

  1. Normálalak: y′+1xy=xy'+\frac1x y=x, tehát p(x)=1xp(x)=\frac1x és q(x)=xq(x)=x.
  2. Integráló tényező: μ=e∫dxx=eln⁡x=x\mu=e^{\int \frac{dx}{x}}=e^{\ln x}=x.
  3. A bal oldal összeáll: (xy)′=x⋅x=x2(xy)'=x\cdot x=x^{2}. Ez a lépés a módszer lényege — érdemes visszaellenőrizni, hogy tényleg (xy)′=xy′+y(xy)'=xy'+y.
  4. xy=x33+C ⟹ y=x23+Cxxy=\frac{x^{3}}{3}+C\ \Longrightarrow\ y=\frac{x^{2}}{3}+\frac{C}{x}

A μ-ben nem kell konstans

Az ∫p dx\int p\,dx integrálnál elhagyható a +C+C: egy másik konstans csak egy állandó szorzót vinne be a μ\mu-be, ami a képletben úgyis kiesik. Elég tehát egyetlen primitív függvényt választani, a legegyszerűbbet.

5. Kezdetiérték-feladat

A konstans meghatározása mindig a legutolsó lépés, az általános megoldás teljes felírása után.

Példa: y′ − y = e²ˣ, y(0) = 3

  1. Itt p(x)=−1p(x)=-1, tehát a homogén megoldás yh=Cexy_{h}=Ce^{x}.
  2. Állandó variálásával y=C(x)exy=C(x)e^{x}, és behelyettesítés után:
    C′ex=e2x ⟹ C′=ex ⟹ C(x)=ex+KC'e^{x}=e^{2x}\ \Longrightarrow\ C'=e^{x}\ \Longrightarrow\ C(x)=e^{x}+K
  3. Az általános megoldás:
    y=(ex+K)ex=e2x+K exy=\big(e^{x}+K\big)e^{x}=e^{2x}+K\,e^{x}
  4. A feltétel: y(0)=1+K=3y(0)=1+K=3, tehát K=2K=2, a keresett megoldás:
    y=e2x+2exy=e^{2x}+2e^{x}
  5. Ellenőrzés: y′=2e2x+2exy'=2e^{2x}+2e^{x}, tehát y′−y=e2xy'-y=e^{2x}, és y(0)=1+2=3y(0)=1+2=3. Rendben.

6. Tipikus hibák

  • A normálalak kihagyása. Ha az y′y' előtt nem 1 áll, előbb osztani kell. Enélkül rossz pp-vel dolgozol, és minden további lépés hibás lesz.
  • Előjelhiba a kitevőben. A homogén megoldásban e−∫pe^{-\int p} áll, az integráló tényezőben e+∫pe^{+\int p}. A kettő egymás reciproka; ha felcseréled, semmi nem fog kiesni.
  • A szorzatszabály elfelejtése variálásnál. A y=C(x)e−∫py=C(x)e^{-\int p} deriváltja két tagból áll. Ha csak az egyiket írod fel, a CC-s tagok nem esnek ki — ez rögtön jelzi is a hibát.
  • A második konstans elhagyása. A C′(x)C'(x) integrálásakor is jár egy +K+K; ez adja a végeredményben a homogén részt. Enélkül csak egyetlen partikuláris megoldást kapsz.
  • Rossz típusbesorolás. Ha az yy négyzeten szerepel, vagy y y′y\,y' alakban, az egyenlet nem lineáris, és ezek a képletek nem alkalmazhatók rá.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.