Analízis 3
Laplace-transzformáció
Differenciálegyenletből algebrai egyenlet: hogyan visz át a transzformáció, mit érdemes fejből tudni, és hogyan jövünk vissza a megoldáshoz.
15 perc olvasás
1. Mire jó, és mi a definíció
A Laplace-transzformáció egy fordítógép: az idő tartományából (ahol a feladat differenciálegyenlet) átvisz egy másik tartományba, ahol ugyanaz a feladat közönséges algebrai egyenlet lesz. Ott megoldjuk, majd visszafordítjuk. A deriválásból szorzás lesz, az integrálásból osztás — ez az egész módszer lényege.
A definíció
Ez egy improprius integrál, tehát csak akkor létezik, ha konvergál — ehhez elég nagy kell. Jó hír viszont, hogy a definíciót a gyakorlatban szinte soha nem kell használni: a szükséges transzformáltak táblázatból mennek.
A definíció egyszer, hogy lássuk működni
Számoljuk ki az transzformáltját:
A felső határnál azért lesz nulla, mert esetén . Ez a feltétel a konvergenciatartomány, és ezért szerepel majdnem minden képlet mellett egy ilyen kikötés.
2. A transzformáltak táblázata
Ez az a hat sor, ami a vizsgafeladatok kilencven százalékát lefedi. Érdemes fejből tudni — vagy legalábbis felismerni visszafelé is, mert az inverz transzformációnál pont erre lesz szükség.
| f(t) | F(s) |
|---|---|
Az utolsó sor nem külön képlet
A hatodik sor az ötödikből következik a csillapítási (eltolási) tétel alapján, amiről a következő fejezet szól. Ha ezt az egy tételt megérted, a táblázat feleannyi sorral is elég.
3. A négy tétel, ami mindent visz
- Linearitás. — tagonként transzformálhatsz, a konstans kiemelhető. Ez teszi a módszert egyáltalán használhatóvá.
- Csillapítási tétel (eltolás s-ben). — az szorzó a képtérben egyszerű eltolás.
- Késleltetési tétel (eltolás t-ben). , ahol az egységugrás. Ez kapcsolható be és ki jeleknél kell.
- A derivált transzformáltja. Ez az, amiért az egészet csináljuk.
A derivált transzformáltja
Nézd meg, mi történt: a deriválásból szorzás lett, és a kezdeti feltételek maguktól beépültek a képletbe. Nem kell külön általános megoldást keresni és utána konstansokat meghatározni — a Laplace-módszer egy lépésben adja a kezdetiérték-feladat megoldását. Ez a legnagyobb előnye a hagyományos úthoz képest.
4. Az inverz transzformáció
Visszafelé nem integrálunk: a képtérben kapott racionális törtfüggvényt olyan darabokra bontjuk, amiket a táblázatban meg tudunk találni. A fő eszköz tehát a parciális törtekre bontás — ugyanaz, mint az integrálásnál.
Példa: nevezőben két egyszeres gyök
A letakarásos módszerrel és , tehát:
Példa: nem bontható nevező, teljes négyzet
Ha a nevezőnek nincs valós gyöke, ne erőltesd a bontást — alakítsd teljes négyzetté, és keresd a szinuszos vagy koszinuszos alakot:
Ez pontosan a táblázat utolsó sora és mellett:
A számláló „megigazítása” (itt az trükk) tipikus lépés: a táblázatban áll a számlálóban, tehát elő kell állítani.
5. Kezdetiérték-feladat megoldása
Most álljon össze a három lépés. A menet mindig ugyanaz, és ez a módszer legnagyobb erénye: nem kell típust felismerni, próbafüggvényt választani vagy rezonanciát vizsgálni.
- Transzformálj. Alkalmazd a operátort az egyenlet mindkét oldalára, a deriváltakra a fenti képletekkel, és helyettesítsd be a kezdeti értékeket.
- Rendezz. Fejezd ki -et. Ez már csak algebra: egy kiemelés és egy osztás.
- Transzformálj vissza. Bontsd parciális törtekre, és olvasd ki a táblázatból az egyes tagokat.
Példa: y″ − 3y′ + 2y = 0, y(0) = 1, y′(0) = 0
- Transzformálás tagonként:
- Rendezés -ra:Vedd észre: a nevezőben pontosan a karakterisztikus polinom áll. Ez nem véletlen, és jó ellenőrzési pont.
- Visszatranszformálás (ezt az előző fejezetben már elvégeztük):
- Ellenőrzés: , és , tehát . Mindkét feltétel teljesül.
Mikor éri meg Laplace-szal?
Akkor, ha kezdetiérték-feladatról van szó (mert a feltételek maguktól beépülnek), és főleg akkor, ha a jobb oldal szakaszos vagy impulzusszerű — egy bekapcsolt feszültség vagy egy ütés esetén a próbafüggvény-módszer nem is használható, a késleltetési tétel viszont pontosan erre való. Sima, folytonos jobb oldalnál viszont a hagyományos út gyakran rövidebb.
6. Tipikus hibák
- A kezdeti értékek elhagyása a derivált képletéből. Az három tagból áll. Ha a részt lefelejted, a kezdetiérték-feladatból homogén egyenlet lesz.
- Előjelhiba az képletben. Az transzformáltja , mert . Ez a leggyakoribb elírás.
- A számláló megigazításának elhagyása. A nem , hanem : a táblázatban áll a számlálóban.
- Erőltetett bontás valós gyök nélküli nevezőnél. Ha a diszkrimináns negatív, ne gyököt keress: alakítsd teljes négyzetté, és a csillapítási tétellel olvasd ki.
- Megállás a képtérben. A feladat az függvényt kérdezi, nem az -et. A visszatranszformálás nélkül a megoldás félkész.
Elakadtál menet közben?
Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.