Ingyenes tananyagok

Analízis 3

Laplace-transzformáció

Differenciálegyenletből algebrai egyenlet: hogyan visz át a transzformáció, mit érdemes fejből tudni, és hogyan jövünk vissza a megoldáshoz.

15 perc olvasás

1. Mire jó, és mi a definíció

A Laplace-transzformáció egy fordítógép: az idő tartományából (ahol a feladat differenciálegyenlet) átvisz egy másik tartományba, ahol ugyanaz a feladat közönséges algebrai egyenlet lesz. Ott megoldjuk, majd visszafordítjuk. A deriválásból szorzás lesz, az integrálásból osztás — ez az egész módszer lényege.

A definíció

L{f(t)}=F(s)=0f(t)estdt\mathcal{L}\{f(t)\}=F(s)=\int_{0}^{\infty}f(t)\,e^{-st}\,dt

Ez egy improprius integrál, tehát csak akkor létezik, ha konvergál — ehhez elég nagy ss kell. Jó hír viszont, hogy a definíciót a gyakorlatban szinte soha nem kell használni: a szükséges transzformáltak táblázatból mennek.

A definíció egyszer, hogy lássuk működni

Számoljuk ki az f(t)=1f(t)=1 transzformáltját:

L{1}=0estdt=[ests]0=0+1s=1s(s>0)\mathcal{L}\{1\}=\int_{0}^{\infty}e^{-st}dt=\left[-\frac{e^{-st}}{s}\right]_{0}^{\infty}=0+\frac1s=\frac1s\qquad (s>0)

A felső határnál azért lesz nulla, mert s>0s>0 esetén est0e^{-st}\to 0. Ez a feltétel a konvergenciatartomány, és ezért szerepel majdnem minden képlet mellett egy ilyen kikötés.

2. A transzformáltak táblázata

Ez az a hat sor, ami a vizsgafeladatok kilencven százalékát lefedi. Érdemes fejből tudni — vagy legalábbis felismerni visszafelé is, mert az inverz transzformációnál pont erre lesz szükség.

f(t)F(s)
111s\dfrac{1}{s}
tnt^{n}n!sn+1\dfrac{n!}{s^{n+1}}
eate^{at}1sa\dfrac{1}{s-a}
sinωt\sin\omega tωs2+ω2\dfrac{\omega}{s^{2}+\omega^{2}}
cosωt\cos\omega tss2+ω2\dfrac{s}{s^{2}+\omega^{2}}
eatsinωte^{at}\sin\omega tω(sa)2+ω2\dfrac{\omega}{(s-a)^{2}+\omega^{2}}

Az utolsó sor nem külön képlet

A hatodik sor az ötödikből következik a csillapítási (eltolási) tétel alapján, amiről a következő fejezet szól. Ha ezt az egy tételt megérted, a táblázat feleannyi sorral is elég.

3. A négy tétel, ami mindent visz

  • Linearitás. L{αf+βg}=αF(s)+βG(s)\mathcal{L}\{\alpha f+\beta g\}=\alpha F(s)+\beta G(s) — tagonként transzformálhatsz, a konstans kiemelhető. Ez teszi a módszert egyáltalán használhatóvá.
  • Csillapítási tétel (eltolás s-ben). L{eatf(t)}=F(sa)\mathcal{L}\{e^{at}f(t)\}=F(s-a) — az eate^{at} szorzó a képtérben egyszerű eltolás.
  • Késleltetési tétel (eltolás t-ben). L{f(ta)u(ta)}=easF(s)\mathcal{L}\{f(t-a)u(t-a)\}=e^{-as}F(s), ahol uu az egységugrás. Ez kapcsolható be és ki jeleknél kell.
  • A derivált transzformáltja. Ez az, amiért az egészet csináljuk.

A derivált transzformáltja

L{y}=sY(s)y(0),L{y}=s2Y(s)sy(0)y(0)\mathcal{L}\{y'\}=sY(s)-y(0),\qquad \mathcal{L}\{y''\}=s^{2}Y(s)-s\,y(0)-y'(0)

Nézd meg, mi történt: a deriválásból szorzás lett, és a kezdeti feltételek maguktól beépültek a képletbe. Nem kell külön általános megoldást keresni és utána konstansokat meghatározni — a Laplace-módszer egy lépésben adja a kezdetiérték-feladat megoldását. Ez a legnagyobb előnye a hagyományos úthoz képest.

4. Az inverz transzformáció

Visszafelé nem integrálunk: a képtérben kapott Y(s)Y(s) racionális törtfüggvényt olyan darabokra bontjuk, amiket a táblázatban meg tudunk találni. A fő eszköz tehát a parciális törtekre bontás — ugyanaz, mint az integrálásnál.

Példa: nevezőben két egyszeres gyök

Y(s)=s3(s1)(s2)=As1+Bs2Y(s)=\frac{s-3}{(s-1)(s-2)}=\frac{A}{s-1}+\frac{B}{s-2}

A letakarásos módszerrel A=1312=2A=\frac{1-3}{1-2}=2 és B=2321=1B=\frac{2-3}{2-1}=-1, tehát:

Y(s)=2s11s2y(t)=2ete2tY(s)=\frac{2}{s-1}-\frac{1}{s-2}\quad\Longrightarrow\quad y(t)=2e^{t}-e^{2t}

Példa: nem bontható nevező, teljes négyzet

Ha a nevezőnek nincs valós gyöke, ne erőltesd a bontást — alakítsd teljes négyzetté, és keresd a szinuszos vagy koszinuszos alakot:

Y(s)=1s2+2s+5=1(s+1)2+4=122(s+1)2+22Y(s)=\frac{1}{s^{2}+2s+5}=\frac{1}{(s+1)^{2}+4}=\frac12\cdot\frac{2}{(s+1)^{2}+2^{2}}

Ez pontosan a táblázat utolsó sora a=1a=-1 és ω=2\omega=2 mellett:

y(t)=12etsin2ty(t)=\frac{1}{2}e^{-t}\sin 2t

A számláló „megigazítása” (itt az 122\frac12\cdot 2 trükk) tipikus lépés: a táblázatban ω\omega áll a számlálóban, tehát elő kell állítani.

5. Kezdetiérték-feladat megoldása

Most álljon össze a három lépés. A menet mindig ugyanaz, és ez a módszer legnagyobb erénye: nem kell típust felismerni, próbafüggvényt választani vagy rezonanciát vizsgálni.

  1. Transzformálj. Alkalmazd a L\mathcal{L} operátort az egyenlet mindkét oldalára, a deriváltakra a fenti képletekkel, és helyettesítsd be a kezdeti értékeket.
  2. Rendezz. Fejezd ki Y(s)Y(s)-et. Ez már csak algebra: egy kiemelés és egy osztás.
  3. Transzformálj vissza. Bontsd parciális törtekre, és olvasd ki a táblázatból az egyes tagokat.

Példa: y″ − 3y′ + 2y = 0, y(0) = 1, y′(0) = 0

  1. Transzformálás tagonként:
    (s2Ys10)3(sY1)+2Y=0\big(s^{2}Y-s\cdot 1-0\big)-3\big(sY-1\big)+2Y=0
  2. Rendezés YY-ra:
    Y(s23s+2)=s3  Y(s)=s3(s1)(s2)Y\big(s^{2}-3s+2\big)=s-3\ \Longrightarrow\ Y(s)=\frac{s-3}{(s-1)(s-2)}
    Vedd észre: a nevezőben pontosan a karakterisztikus polinom áll. Ez nem véletlen, és jó ellenőrzési pont.
  3. Visszatranszformálás (ezt az előző fejezetben már elvégeztük):
    y(t)=2ete2ty(t)=2e^{t}-e^{2t}
  4. Ellenőrzés: y(0)=21=1y(0)=2-1=1, és y(t)=2et2e2ty'(t)=2e^{t}-2e^{2t}, tehát y(0)=0y'(0)=0. Mindkét feltétel teljesül.

Mikor éri meg Laplace-szal?

Akkor, ha kezdetiérték-feladatról van szó (mert a feltételek maguktól beépülnek), és főleg akkor, ha a jobb oldal szakaszos vagy impulzusszerű — egy bekapcsolt feszültség vagy egy ütés esetén a próbafüggvény-módszer nem is használható, a késleltetési tétel viszont pontosan erre való. Sima, folytonos jobb oldalnál viszont a hagyományos út gyakran rövidebb.

6. Tipikus hibák

  • A kezdeti értékek elhagyása a derivált képletéből. Az L{y}\mathcal{L}\{y''\} három tagból áll. Ha a sy(0)y(0)-s\,y(0)-y'(0) részt lefelejted, a kezdetiérték-feladatból homogén egyenlet lesz.
  • Előjelhiba az 1sa\frac{1}{s-a} képletben. Az e2te^{-2t} transzformáltja 1s+2\frac{1}{s+2}, mert a=2a=-2. Ez a leggyakoribb elírás.
  • A számláló megigazításának elhagyása. A 1s2+4\frac{1}{s^{2}+4} nem sin2t\sin 2t, hanem 12sin2t\frac12\sin 2t: a táblázatban ω\omega áll a számlálóban.
  • Erőltetett bontás valós gyök nélküli nevezőnél. Ha a diszkrimináns negatív, ne gyököt keress: alakítsd teljes négyzetté, és a csillapítási tétellel olvasd ki.
  • Megállás a képtérben. A feladat az y(t)y(t) függvényt kérdezi, nem az Y(s)Y(s)-et. A visszatranszformálás nélkül a megoldás félkész.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.