Analízis 1
Parciális integrálás
A szorzatszabály megfordítása: hogyan válasszuk szét helyesen a szorzatot, és hogyan jutunk el belőle a területszámításig.
15 perc olvasás
1. A szorzatszabály megfordítása
Ha az integrandus két különböző típusú függvény szorzata, és nem látszik benne belső függvény meg annak a deriváltja (tehát a helyettesítés nem visz sehova), akkor a parciális integrálás a következő eszköz. A szorzatszabály megfordítása:
Parciális integrálás
A módszer nem oldja meg a feladatot, hanem kicseréli egy másikra. Csak akkor nyertünk, ha az új integrál egyszerűbb, és ezen múlik minden: azt kell -nak választani, ami deriválva egyszerűsödik, és azt -nek, amit integrálni tudunk.
| Az integrandus | u legyen | v′ legyen |
|---|---|---|
| polinom × exponenciális vagy trigonometrikus | a polinom | , , |
| polinom × logaritmus | a | a polinom |
| önmagában vagy | maga a függvény |
2. Kidolgozott példák
1. Polinom szorozva exponenciálissal
Számítsuk ki: .
- Legyen (deriválva , tehát egyszerűsödik) és (integrálva ).
- A képlet szerint: .
- A maradék integrál alapintegrál:
2. A logaritmus integrálja: a trükk az 1-es
Számítsuk ki: . Itt látszólag nincs szorzat, de az -gyel való szorzás mindig kéznél van.
- Legyen és , ekkor és .
- Behelyettesítve: .
- Vagyis:
3. Amikor kétszer kell alkalmazni
Számítsuk ki: . Jelöljük a keresett integrált -vel.
- Legyen és , ekkor és :
- A jobb oldali integrálra megint parciálisan integrálunk, ugyanazzal a választással (, ):
- Ez nem zsákutca: az eredeti visszakerült a jobb oldalra, tehát innentől algebrai egyenlet:
- Rendezve , tehát:
3. A határozott integrál és a Newton–Leibniz-formula
A határozott integrál eredetileg nem a primitív függvényről szól, hanem egy összegzésről: az intervallumot kis darabokra osztjuk, minden darabon téglalappal közelítjük a függvényt, összeadjuk a területeket, és a felosztást finomítjuk. Ha ez a folyamat egyetlen számhoz tart, azt hívjuk a függvény -n vett határozott integráljának.
Ezt így kiszámolni reménytelen lenne. A kapcsolatot a deriválással, és ezzel a gyakorlati számolhatóságot, az analízis alaptétele teremti meg:
Newton–Leibniz-formula
ahol az egy tetszőleges primitív függvénye (kereshetjük akár helyettesítéssel, akár parciálisan). Bármelyik megfelel, mert a konstans a kivonásnál kiesik: a határozott integrálnál ezért nem írunk -t. Az eredmény szám, nem függvény.
A leggyakrabban használt tulajdonságok:
- , és a határok cseréje előjelet vált: .
- Az intervallum szétvágható: . Ez az alapeszköz szakaszonként megadott függvényeknél.
- A linearitás itt is érvényes, tagonként és konstans szorzóval együtt.
Terület két görbe között
Mekkora területet zár közre az és a görbe?
- Metszéspontok: , azaz , tehát és .
- A intervallumon , tehát a felső görbe az . A terület a különbség integrálja:
- Primitív függvény és behelyettesítés:
Az integrál előjeles, a terület nem
Ahol a függvény a tengely alatt halad, ott az integrál negatív értéket ad. Ha területet kérdeznek, előbb keresd meg a zérushelyeket, vágd szét az intervallumot, és a részeket abszolút értékben add össze. Például , miközben a görbe és a tengely által bezárt terület 4.
4. Tipikus hibák
- Szorzat tagonként integrálva. nem : szorzatra parciális integrálás kell.
- Előjelhiba a parciális integrálásnál. A képletben áll: a második tag kivonódik, és a mínusz az egész integrálra vonatkozik.
- Rossz szereposztás. Ha a parciális integrálás után bonyolultabb integrál marad, mint amiből indultál, akkor a és a szerepe fordítva jó. Ilyenkor nem tovább számolni kell, hanem cserélni.
- „Az integrál a terület.” Csak akkor, ha a függvény nem megy a tengely alá. Egyébként előjeles területet kapsz.
Elakadtál menet közben?
Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.