Ingyenes tananyagok

Analízis 1

Parciális integrálás

A szorzatszabály megfordítása: hogyan válasszuk szét helyesen a szorzatot, és hogyan jutunk el belőle a területszámításig.

15 perc olvasás

1. A szorzatszabály megfordítása

Ha az integrandus két különböző típusú függvény szorzata, és nem látszik benne belső függvény meg annak a deriváltja (tehát a helyettesítés nem visz sehova), akkor a parciális integrálás a következő eszköz. A szorzatszabály megfordítása:

Parciális integrálás

u(x)v(x)dx=u(x)v(x)u(x)v(x)dx\int u(x)\,v'(x)\,dx = u(x)\,v(x) - \int u'(x)\,v(x)\,dx

A módszer nem oldja meg a feladatot, hanem kicseréli egy másikra. Csak akkor nyertünk, ha az új integrál egyszerűbb, és ezen múlik minden: azt kell uu-nak választani, ami deriválva egyszerűsödik, és azt vv'-nek, amit integrálni tudunk.

Az integrandusu legyenv′ legyen
polinom × exponenciális vagy trigonometrikusa polinomexe^{x}, sinx\sin x, cosx\cos x
polinom × logaritmusa ln\lna polinom
önmagában lnx\ln x vagy arctgx\operatorname{arctg} xmaga a függvény11

2. Kidolgozott példák

1. Polinom szorozva exponenciálissal

Számítsuk ki: xexdx\displaystyle\int x\,e^{x}\,dx.

  1. Legyen u=xu=x (deriválva 11, tehát egyszerűsödik) és v=exv'=e^{x} (integrálva exe^{x}).
  2. A képlet szerint: xex1exdx\displaystyle x e^{x}-\int 1\cdot e^{x}\,dx.
  3. A maradék integrál alapintegrál:
    xexdx=xexex+C=ex(x1)+C\int x\,e^{x}\,dx = x e^{x}-e^{x}+C = e^{x}(x-1)+C

2. A logaritmus integrálja: a trükk az 1-es

Számítsuk ki: lnxdx\displaystyle\int \ln x\,dx. Itt látszólag nincs szorzat, de az 11-gyel való szorzás mindig kéznél van.

  1. Legyen u=lnxu=\ln x és v=1v'=1, ekkor u=1xu'=\tfrac{1}{x} és v=xv=x.
  2. Behelyettesítve: xlnx1xxdx=xlnx1dx\displaystyle x\ln x-\int \frac{1}{x}\cdot x\,dx = x\ln x-\int 1\,dx.
  3. Vagyis:
    lnxdx=xlnxx+C=x(lnx1)+C\int \ln x\,dx = x\ln x - x + C = x(\ln x-1)+C

3. Amikor kétszer kell alkalmazni

Számítsuk ki: exsinxdx\displaystyle\int e^{x}\sin x\,dx. Jelöljük a keresett integrált II-vel.

  1. Legyen u=sinxu=\sin x és v=exv'=e^{x}, ekkor u=cosxu'=\cos x és v=exv=e^{x}:
    I=exsinxexcosxdxI = e^{x}\sin x - \int e^{x}\cos x\,dx
  2. A jobb oldali integrálra megint parciálisan integrálunk, ugyanazzal a választással (u=cosxu=\cos x, v=exv'=e^{x}):
    excosxdx=excosxex(sinx)dx=excosx+I\int e^{x}\cos x\,dx = e^{x}\cos x - \int e^{x}(-\sin x)\,dx = e^{x}\cos x + I
  3. Ez nem zsákutca: az eredeti II visszakerült a jobb oldalra, tehát innentől algebrai egyenlet:
    I=exsinx(excosx+I)=exsinxexcosxII = e^{x}\sin x - \big(e^{x}\cos x + I\big) = e^{x}\sin x - e^{x}\cos x - I
  4. Rendezve 2I=ex(sinxcosx)2I=e^{x}(\sin x-\cos x), tehát:
    I=exsinxdx=12ex(sinxcosx)+CI=\int e^{x}\sin x\,dx=\frac{1}{2}e^{x}(\sin x-\cos x)+C

3. A határozott integrál és a Newton–Leibniz-formula

A határozott integrál eredetileg nem a primitív függvényről szól, hanem egy összegzésről: az [a,b][a,b] intervallumot kis darabokra osztjuk, minden darabon téglalappal közelítjük a függvényt, összeadjuk a területeket, és a felosztást finomítjuk. Ha ez a folyamat egyetlen számhoz tart, azt hívjuk a függvény [a,b][a,b]-n vett határozott integráljának.

Ezt így kiszámolni reménytelen lenne. A kapcsolatot a deriválással, és ezzel a gyakorlati számolhatóságot, az analízis alaptétele teremti meg:

Newton–Leibniz-formula

abf(x)dx=[F(x)]ab=F(b)F(a)\int_{a}^{b} f(x)\,dx = \Big[F(x)\Big]_{a}^{b} = F(b)-F(a)

ahol FF az ff egy tetszőleges primitív függvénye (kereshetjük akár helyettesítéssel, akár parciálisan). Bármelyik megfelel, mert a konstans a kivonásnál kiesik: a határozott integrálnál ezért nem írunk +C+C-t. Az eredmény szám, nem függvény.

A leggyakrabban használt tulajdonságok:

  • aaf=0\displaystyle\int_{a}^{a} f = 0, és a határok cseréje előjelet vált: abf=baf\displaystyle\int_{a}^{b} f = -\int_{b}^{a} f.
  • Az intervallum szétvágható: abf=acf+cbf\displaystyle\int_{a}^{b} f = \int_{a}^{c} f + \int_{c}^{b} f. Ez az alapeszköz szakaszonként megadott függvényeknél.
  • A linearitás itt is érvényes, tagonként és konstans szorzóval együtt.

Terület két görbe között

Mekkora területet zár közre az f(x)=xf(x)=x és a g(x)=x2g(x)=x^{2} görbe?

  1. Metszéspontok: x=x2x=x^{2}, azaz x(1x)=0x(1-x)=0, tehát x=0x=0 és x=1x=1.
  2. A [0,1][0,1] intervallumon xx2x \ge x^{2}, tehát a felső görbe az ff. A terület a különbség integrálja:
    T=01(xx2)dxT=\int_{0}^{1}\big(x-x^{2}\big)\,dx
  3. Primitív függvény és behelyettesítés:
    T=[x22x33]01=1213=16T=\left[\frac{x^{2}}{2}-\frac{x^{3}}{3}\right]_{0}^{1}=\frac{1}{2}-\frac{1}{3}=\frac{1}{6}

Az integrál előjeles, a terület nem

Ahol a függvény a tengely alatt halad, ott az integrál negatív értéket ad. Ha területet kérdeznek, előbb keresd meg a zérushelyeket, vágd szét az intervallumot, és a részeket abszolút értékben add össze. Például 02πsinxdx=0\int_{0}^{2\pi}\sin x\,dx = 0, miközben a görbe és a tengely által bezárt terület 4.

4. Tipikus hibák

  • Szorzat tagonként integrálva. xcosxdx\int x\cos x\,dx nem x22sinx\frac{x^{2}}{2}\sin x: szorzatra parciális integrálás kell.
  • Előjelhiba a parciális integrálásnál. A képletben uvuvuv-\int u'v áll: a második tag kivonódik, és a mínusz az egész integrálra vonatkozik.
  • Rossz szereposztás. Ha a parciális integrálás után bonyolultabb integrál marad, mint amiből indultál, akkor a uu és a vv' szerepe fordítva jó. Ilyenkor nem tovább számolni kell, hanem cserélni.
  • „Az integrál a terület.” Csak akkor, ha a függvény nem megy a tengely alá. Egyébként előjeles területet kapsz.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.