Ingyenes tananyagok

Analízis 1

Parciális integrálás

A szorzatszabály megfordítása: hogyan válasszuk szét helyesen a szorzatot, és hogyan jutunk el belőle a területszámításig.

15 perc olvasás

1. A szorzatszabály megfordítása

Ha az integrandus két különböző típusú függvény szorzata, és nem látszik benne belső függvény meg annak a deriváltja (tehát a helyettesítés nem visz sehova), akkor a parciális integrálás a következő eszköz. A szorzatszabály megfordítása:

Parciális integrálás

∫u(x) v′(x) dx=u(x) v(x)−∫u′(x) v(x) dx\int u(x)\,v'(x)\,dx = u(x)\,v(x) - \int u'(x)\,v(x)\,dx

A módszer nem oldja meg a feladatot, hanem kicseréli egy másikra. Csak akkor nyertünk, ha az új integrál egyszerűbb, és ezen múlik minden: azt kell uu-nak választani, ami deriválva egyszerűsödik, és azt v′v'-nek, amit integrálni tudunk.

Egy egyszerű példa

∫xcos⁡x dx\int x\cos x\,dx. Az xx deriválva 1 lesz, tehát egyszerűsödik: legyen ez az uu. A cos⁡x\cos x-et könnyű integrálni: legyen ez a v′v', ekkor v=sin⁡xv=\sin x. A képlet szerint: xsin⁡x−∫1⋅sin⁡x dx=xsin⁡x+cos⁡x+Cx\sin x-\int 1\cdot\sin x\,dx=x\sin x+\cos x+C. Figyeld meg, hogy az új integrál (∫sin⁡x\int\sin x) tényleg egyszerűbb lett, mint az eredeti: ez a jele, hogy jól osztottuk ki a szerepeket.

Az alábbi táblázatban összeszedtem Neked a leggyakoribb szereposztásokat, mert a feladatok túlnyomó része ebbe a három típusba esik:

Az integrandusu legyenv′ legyen
polinom × exponenciális vagy trigonometrikusa polinomexe^{x}, sin⁡x\sin x, cos⁡x\cos x
polinom × logaritmusa ln⁡\lna polinom
önmagában ln⁡x\ln x vagy arctg⁡x\operatorname{arctg} xmaga a függvény11

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Kidolgozott példák

Az alábbiakban három példát mutatok, amik a táblázat három sorát és egy fontos trükköt fednek le. A harmadik elsőre ijesztőnek tűnik, de pontosan ugyanaz a gondolat, csak kétszer.

1. Polinom szorozva exponenciálissal

Számítsuk ki: ∫x ex dx\displaystyle\int x\,e^{x}\,dx.

  1. Legyen u=xu=x (deriválva 11, tehát egyszerűsödik) és v′=exv'=e^{x} (integrálva exe^{x}).
  2. A képlet szerint: xex−∫1⋅ex dx\displaystyle x e^{x}-\int 1\cdot e^{x}\,dx.
  3. A maradék integrál alapintegrál:
    ∫x ex dx=xex−ex+C=ex(x−1)+C\int x\,e^{x}\,dx = x e^{x}-e^{x}+C = e^{x}(x-1)+C

2. A logaritmus integrálja: a trükk az 1-es

Számítsuk ki: ∫ln⁡x dx\displaystyle\int \ln x\,dx. Itt látszólag nincs szorzat, de az 11-gyel való szorzás mindig kéznél van.

  1. Legyen u=ln⁡xu=\ln x és v′=1v'=1, ekkor u′=1xu'=\tfrac{1}{x} és v=xv=x.
  2. Behelyettesítve: xln⁡x−∫1x⋅x dx=xln⁡x−∫1 dx\displaystyle x\ln x-\int \frac{1}{x}\cdot x\,dx = x\ln x-\int 1\,dx.
  3. Vagyis:
    ∫ln⁡x dx=xln⁡x−x+C=x(ln⁡x−1)+C\int \ln x\,dx = x\ln x - x + C = x(\ln x-1)+C

3. Amikor kétszer kell alkalmazni

Számítsuk ki: ∫exsin⁡x dx\displaystyle\int e^{x}\sin x\,dx. Jelöljük a keresett integrált II-vel.

  1. Legyen u=sin⁡xu=\sin x és v′=exv'=e^{x}, ekkor u′=cos⁡xu'=\cos x és v=exv=e^{x}:
    I=exsin⁡x−∫excos⁡x dxI = e^{x}\sin x - \int e^{x}\cos x\,dx
  2. A jobb oldali integrálra megint parciálisan integrálunk, ugyanazzal a választással (u=cos⁡xu=\cos x, v′=exv'=e^{x}):
    ∫excos⁡x dx=excos⁡x−∫ex(−sin⁡x) dx=excos⁡x+I\int e^{x}\cos x\,dx = e^{x}\cos x - \int e^{x}(-\sin x)\,dx = e^{x}\cos x + I
  3. Ez nem zsákutca: az eredeti II visszakerült a jobb oldalra, tehát innentől algebrai egyenlet:
    I=exsin⁡x−(excos⁡x+I)=exsin⁡x−excos⁡x−II = e^{x}\sin x - \big(e^{x}\cos x + I\big) = e^{x}\sin x - e^{x}\cos x - I
  4. Rendezve 2I=ex(sin⁡x−cos⁡x)2I=e^{x}(\sin x-\cos x), tehát:
    I=∫exsin⁡x dx=12ex(sin⁡x−cos⁡x)+CI=\int e^{x}\sin x\,dx=\frac{1}{2}e^{x}(\sin x-\cos x)+C

3. A határozott integrál és a Newton–Leibniz-formula

A határozott integrál eredetileg nem a primitív függvényről szól, hanem egy összegzésről: az [a,b][a,b] intervallumot kis darabokra osztjuk, minden darabon téglalappal közelítjük a függvényt, összeadjuk a területeket, és a felosztást finomítjuk. Ha ez a folyamat egyetlen számhoz tart, azt hívjuk a függvény [a,b][a,b]-n vett határozott integráljának.

Ezt így kiszámolni reménytelen lenne. A kapcsolatot a deriválással, és ezzel a gyakorlati számolhatóságot, az analízis alaptétele teremti meg:

Newton–Leibniz-formula

∫abf(x) dx=[F(x)]ab=F(b)−F(a)\int_{a}^{b} f(x)\,dx = \Big[F(x)\Big]_{a}^{b} = F(b)-F(a)

ahol FF az ff egy tetszőleges primitív függvénye (kereshetjük akár helyettesítéssel, akár parciálisan). Bármelyik megfelel, mert a konstans a kivonásnál kiesik: a határozott integrálnál ezért nem írunk +C+C-t. Az eredmény szám, nem függvény.

Egy egyszerű példa

∫02x dx\int_{0}^{2}x\,dx. A primitív függvény x22\frac{x^{2}}{2}, tehát [x22]02=42−02=2\left[\frac{x^{2}}{2}\right]_{0}^{2}=\frac{4}{2}-\frac{0}{2}=2. Ezt le is tudod ellenőrizni rajz nélkül számolva: az y=xy=x egyenes alatt 0-tól 2-ig egy derékszögű háromszög van, aminek mindkét befogója 2, a területe tehát 2⋅22=2\frac{2\cdot 2}{2}=2. Egyezik.

A leggyakrabban használt tulajdonságok:

  • ∫aaf=0\displaystyle\int_{a}^{a} f = 0, és a határok cseréje előjelet vált: ∫abf=−∫baf\displaystyle\int_{a}^{b} f = -\int_{b}^{a} f.
  • Az intervallum szétvágható: ∫abf=∫acf+∫cbf\displaystyle\int_{a}^{b} f = \int_{a}^{c} f + \int_{c}^{b} f. Ez az alapeszköz szakaszonként megadott függvényeknél.
  • A linearitás itt is érvényes, tagonként és konstans szorzóval együtt.

Terület két görbe között

Mekkora területet zár közre az f(x)=xf(x)=x és a g(x)=x2g(x)=x^{2} görbe?

  1. Metszéspontok: x=x2x=x^{2}, azaz x(1−x)=0x(1-x)=0, tehát x=0x=0 és x=1x=1.
  2. A [0,1][0,1] intervallumon x≥x2x \ge x^{2}, tehát a felső görbe az ff. A terület a különbség integrálja:
    T=∫01(x−x2) dxT=\int_{0}^{1}\big(x-x^{2}\big)\,dx
  3. Primitív függvény és behelyettesítés:
    T=[x22−x33]01=12−13=16T=\left[\frac{x^{2}}{2}-\frac{x^{3}}{3}\right]_{0}^{1}=\frac{1}{2}-\frac{1}{3}=\frac{1}{6}

Az integrál előjeles, a terület nem

Ahol a függvény a tengely alatt halad, ott az integrál negatív értéket ad. Ha területet kérdeznek, előbb keresd meg a zérushelyeket, vágd szét az intervallumot, és a részeket abszolút értékben add össze. Például ∫02πsin⁡x dx=0\int_{0}^{2\pi}\sin x\,dx = 0, miközben a görbe és a tengely által bezárt terület 4.

4. Tipikus hibák

  • Szorzat tagonként integrálva. ∫xcos⁡x dx\int x\cos x\,dx nem x22sin⁡x\frac{x^{2}}{2}\sin x: szorzatra parciális integrálás kell.
  • Előjelhiba a parciális integrálásnál. A képletben uv−∫u′vuv-\int u'v áll: a második tag kivonódik, és a mínusz az egész integrálra vonatkozik.
  • Rossz szereposztás. Ha a parciális integrálás után bonyolultabb integrál marad, mint amiből indultál, akkor a uu és a v′v' szerepe fordítva jó. Ilyenkor nem tovább számolni kell, hanem cserélni.
  • „Az integrál a terület.” Csak akkor, ha a függvény nem megy a tengely alá. Egyébként előjeles területet kapsz.
Ingyenes szabályösszegző ehhez a témáhozAz összes deriválási és integrálási szabály és az alapderiváltak egy nyomtatható lapon, e-mailben, ingyen.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Ezt a témát a heti csoportos órán is vesszük, felvétellel, alkalmanként pár ezer forintért.