Ingyenes tananyagok

Analízis 2

Taylor-polinom és közelítés

Az érintő általánosítása: hogyan közelítünk egy bonyolult függvényt polinommal, és mekkorát tévedünk vele.

13 perc olvasás

1. Az érintőtől a jobb közelítésig

Az érintő egyenletét már ismered: az a legjobb egyenes, ami egy adott pontban a függvényre simul.

T1(x)=f(a)+f′(a)(x−a)T_1(x)=f(a)+f'(a)(x-a)

Miért jó ez? Mert két dologban megegyezik a függvénnyel az aa helyen: ugyanott van (T1(a)=f(a)T_1(a)=f(a)) és ugyanúgy dől (T1′(a)=f′(a)T_1'(a)=f'(a)).

Egy egyszerű példa: az e-ad hatvány érintője

Az f(x)=exf(x)=e^{x} függvénynél a=0a=0 körül f(0)=1f(0)=1 és f′(0)=1f'(0)=1, tehát az érintő T1(x)=1+xT_1(x)=1+x. Próbáljuk ki: a 0,1 helyen az érintő 1,11{,}1-et ad, a valódi érték e0,1≈1,105e^{0{,}1}\approx1{,}105. Egészen közel van, de nem pontos: a hiányzó 0,005 az, amit a következő, másodfokú tag fog pótolni.

Innen adódik a kézenfekvő ötlet: ha egy egyenes két adatot tud eltalálni, akkor egy másodfokú polinom hármat, egy n-edfokú pedig n+1n+1 darabot. Illesszünk tehát olyan polinomot, ami nemcsak az értékben és a meredekségben, hanem a görbületben és minden további deriváltban is megegyezik a függvénnyel az adott pontban. Ez a Taylor-polinom.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. A Taylor-polinom képlete

Taylor-polinom az a pont körül

Tn(x)=∑k=0nf(k)(a)k!(x−a)k=f(a)+f′(a)(x−a)+f′′(a)2!(x−a)2+⋯+f(n)(a)n!(x−a)nT_n(x)=\sum_{k=0}^{n}\frac{f^{(k)}(a)}{k!}(x-a)^{k}=f(a)+f'(a)(x-a)+\frac{f''(a)}{2!}(x-a)^{2}+\dots+\frac{f^{(n)}(a)}{n!}(x-a)^{n}

A képlet minden darabja indokolható, és ha egyszer érted, nem kell magolni:

  • A (x−a)k(x-a)^{k} tényezők miatt x=ax=a-nál az összes tag eltűnik az elsőt kivéve, tehát Tn(a)=f(a)T_n(a)=f(a) automatikusan teljesül.
  • A k!k! osztó azért kell, mert a (x−a)k(x-a)^{k} tag k-szori deriválása épp k!k!-t hoz le. Az osztás ezt üti ki, így marad pontosan f(k)(a)f^{(k)}(a).
  • Ha a=0a=0, a képlet egyszerűsödik, és külön nevet kap: ez a Maclaurin-polinom. A vizsgafeladatok többsége ilyen.

Egy egyszerű példa: az e-ad hatvány másodfokú polinomja

Az exe^{x} minden deriváltja önmaga, tehát a 0-ban mindegyik értéke 1. A képletbe beírva: T2(x)=1+1⋅x+12!x2=1+x+x22T_2(x)=1+1\cdot x+\frac{1}{2!}x^{2}=1+x+\frac{x^{2}}{2}. A 0,1 helyen ez 1+0,1+0,005=1,1051+0{,}1+0{,}005=1{,}105, ami már három tizedesjegyre egyezik a valódi e0,1≈1,10517e^{0{,}1}\approx1{,}10517 értékkel. Az érintő 1,1-et adott: a másodfokú tag pontosan a hiányzó 0,005-öt hozta be.

Példa: a koszinusz negyedfokú Maclaurin-polinomja

A deriváltak 0-ban ciklikusan ismétlődnek: cos⁡0=1\cos 0=1, −sin⁡0=0-\sin 0=0, −cos⁡0=−1-\cos 0=-1, sin⁡0=0\sin 0=0, cos⁡0=1\cos 0=1. Behelyettesítve:

T4(x)=1+0⋅x+−12!x2+0⋅x3+14!x4=1−x22+x424T_4(x)=1+0\cdot x+\frac{-1}{2!}x^{2}+0\cdot x^{3}+\frac{1}{4!}x^{4}=1-\frac{x^{2}}{2}+\frac{x^{4}}{24}

A páratlan tagok kiestek, és ez nem véletlen: a koszinusz páros függvény, tehát a közelítésének is annak kell lennie.

3. Nevezetes sorfejtések

Az alábbi hat sort szedtem össze Neked, ezeket érdemes fejből tudni. A feladatok nagy részében ugyanis nem kell deriválgatni: elég valamelyiket felismerni és behelyettesíteni vagy megszorozni.

f(x)Maclaurin-sorérvényesség
exe^{x}1+x+x22!+x33!+…1+x+\dfrac{x^{2}}{2!}+\dfrac{x^{3}}{3!}+\dotsminden x-re
sin⁡x\sin xx−x33!+x55!−…x-\dfrac{x^{3}}{3!}+\dfrac{x^{5}}{5!}-\dotsminden x-re, csak páratlan kitevők
cos⁡x\cos x1−x22!+x44!−…1-\dfrac{x^{2}}{2!}+\dfrac{x^{4}}{4!}-\dotsminden x-re, csak páros kitevők
ln⁡(1+x)\ln(1+x)x−x22+x33−…x-\dfrac{x^{2}}{2}+\dfrac{x^{3}}{3}-\dots−1 < x ≤ 1, itt nincs faktoriális
11−x\dfrac{1}{1-x}1+x+x2+x3+…1+x+x^{2}+x^{3}+\dots|x| < 1, a mértani sor
(1+x)α(1+x)^{\alpha}1+αx+α(α−1)2!x2+…1+\alpha x+\dfrac{\alpha(\alpha-1)}{2!}x^{2}+\dots|x| < 1, binomiális sor

Példa: behelyettesítés deriválás helyett

Mi az e−x2e^{-x^{2}} negyedfokú Maclaurin-polinomja? Deriválni kellemetlen lenne, de az eue^{u} sorába egyszerűen beírjuk, hogy u=−x2u=-x^{2}:

e−x2=1+(−x2)+(−x2)22!+⋯=1−x2+x42−…e^{-x^{2}}=1+(-x^{2})+\frac{(-x^{2})^{2}}{2!}+\dots=1-x^{2}+\frac{x^{4}}{2}-\dots

Négy másodperc, három deriválás helyett. Ez a függvény egyébként az, aminek nincs elemi primitív függvénye, tehát a sorfejtés itt nem kényelem, hanem az egyetlen út.

Határértékek Taylor-sorral

A kritikus alakok gyakran gyorsabban esnek szét sorfejtéssel, mint L'Hospitallal. Például

lim⁡x→0sin⁡x−xx3=lim⁡x→0(x−x36+… )−xx3=lim⁡x→0(−16+… )=−16\lim_{x\to 0}\frac{\sin x-x}{x^{3}}=\lim_{x\to 0}\frac{\left(x-\frac{x^{3}}{6}+\dots\right)-x}{x^{3}}=\lim_{x\to 0}\left(-\frac16+\dots\right)=-\frac16

L'Hospitallal ehhez három deriválás kellene, itt egyetlen ismert sor elég volt.

4. A maradéktag és a hibabecslés

A Taylor-polinom közelítés, tehát a fontos kérdés az, hogy mekkorát tévedünk vele. A különbség neve maradéktag: Rn(x)=f(x)−Tn(x)R_n(x)=f(x)-T_n(x), és Lagrange alakjában meglepően barátságos.

Lagrange-féle maradéktag

Rn(x)=f(n+1)(ξ)(n+1)! (x−a)n+1,ξ az a eˊs x ko¨zo¨ttR_n(x)=\frac{f^{(n+1)}(\xi)}{(n+1)!}\,(x-a)^{n+1},\qquad \xi\ \text{az}\ a\ \text{és}\ x\ \text{között}

Ez pontosan úgy néz ki, mint a Taylor-polinom következő, el nem készített tagja, azzal a különbséggel, hogy a deriváltat nem aa-ban, hanem egy ismeretlen ξ\xi közbenső helyen kell venni.

A ξ ismeretlen, és az is marad

A képlet nem arra való, hogy ξ\xi-t kiszámoljuk, hanem arra, hogy a deriváltat felülről becsüljük az egész intervallumon. Ha ∣f(n+1)∣≤M|f^{(n+1)}|\le M az [a,x][a,x] szakaszon, akkor

∣Rn(x)∣≤M(n+1)! ∣x−a∣n+1|R_n(x)|\le \frac{M}{(n+1)!}\,|x-a|^{n+1}

Példa: e a 0,1-en, hibabecsléssel

  1. A polinom. Az exe^{x} másodfokú Maclaurin-polinomja T2(x)=1+x+x22T_2(x)=1+x+\frac{x^{2}}{2}, tehát a közelítő érték T2(0,1)=1+0,1+0,005=1,105T_2(0{,}1)=1+0{,}1+0{,}005=1{,}105.
  2. A maradéktag. Mivel (ex)′′′=ex(e^{x})'''=e^{x}, a maradéktag R2=eξ3!(0,1)3R_2=\frac{e^{\xi}}{3!}(0{,}1)^{3}, ahol 0<ξ<0,10<\xi<0{,}1.
  3. A becslés. Az exponenciális nő, tehát eξ<e0,1<1,2e^{\xi}<e^{0{,}1}<1{,}2. Ezzel
∣R2∣≤1,26⋅0,001=0,0002|R_2|\le\frac{1{,}2}{6}\cdot 0{,}001=0{,}0002

A közelítés tehát garantáltan négy tizedesjegyre jó. (A pontos érték 1,10517…1{,}10517\dots, a tényleges hiba 0,000170{,}00017, vagyis a becslés helyes és nem is túl pazarló.)

5. Tipikus hibák

  • A faktoriális elhagyása. A k-adik tag nevezőjében k!k! áll, nem kk. Kivétel, ami épp ezért zavaró: az ln⁡(1+x)\ln(1+x) sorában tényleg kk van, mert ott a deriváltakból jövő faktoriális kiejti.
  • xkx^{k} írása (x−a)k(x-a)^{k} helyett. Ez csak a=0a=0 esetén ugyanaz. Ha a feladat „fejtse sorba az a=2a=2 körül”, akkor minden tagban (x−2)(x-2) hatványainak kell állniuk.
  • A ξ\xi behelyettesítése. A maradéktagban szereplő közbenső hely ismeretlen; a feladat mindig a derivált felső becslése, nem a pontos érték.
  • A közelítés hatókörének túlbecsülése. A Taylor-polinom az aa közelében jó, távolabb gyorsan romlik. Az ln⁡(1+x)\ln(1+x) sora például x=2x=2-nél már használhatatlan, mert ott a sor nem is konvergens.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.