Analízis 2
Másodrendű inhomogén egyenletek
Ha a jobb oldal nem nulla: az általános megoldás a homogén megoldás plusz egy partikuláris, amit a próbafüggvény-módszerrel keresünk meg.
14 perc olvasás
1. A megoldás szerkezete
Az előző leckében a jobb oldal nulla volt. Most nem az, és megmutatom, hogy ettől a feladat nem lesz nehezebb, csak egy lépéssel hosszabb:
A típus
A kulcs egyetlen észrevétel. Ha egy megoldása ennek az egyenletnek, és a hozzá tartozó homogén egyenlet általános megoldása, akkor a kettő összege is megoldás — és ez már az összes megoldás:
Szuperpozíció
Egy egyszerű példa: y″ + y = 2
A homogén rész, , megoldása a korábbi leckéből . Egy partikuláris megoldást ránézésre látunk: a konstans jó, mert a második deriváltja 0, és . Az általános megoldás tehát : az eredeti rezgés, csak 2-vel feljebb tolva. Pontosan ezt mondja a szuperpozíció: a jobb oldal egyetlen „különmegoldást” tesz hozzá a homogén sereghez.
A feladat tehát két részre esik. Az elsőt már tudod: ez a karakterisztikus egyenlet módszere. A második az, hogy egyetlen megoldást találjunk az inhomogén egyenletre — akármilyet, a legegyszerűbbet. Erre való a próbafüggvény-módszer.
A homogén rész nem hagyható el
A leggyakoribb hiba az, hogy valaki megtalálja a partikuláris megoldást, és megáll. Az önmagában csak egy megoldás; az általános megoldáshoz hozzá kell adni a homogén részt a két konstansával együtt. Kezdetiérték-feladat különben nem is lenne megoldható, mert nem maradna mit rögzíteni.
Elakadtál ennél a résznél?
Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.
2. A próbafüggvény megválasztása
Az ötlet: a jobb oldalhoz hasonló alakú függvényt tippelünk határozatlan együtthatókkal, behelyettesítjük, és az együtthatókat az azonosságból számoljuk ki. A tippet nem kell kitalálni, táblázatból megy:
| A jobb oldal q(x) | A próbafüggvény y_p |
|---|---|
| polinom | — azonos fokú teljes polinom |
Egy egyszerű példa: y″ + y = 3e²ˣ
A jobb oldal exponenciális, tehát a tipp . Kétszer deriválva , behelyettesítve , tehát . A partikuláris megoldás , az általános pedig . Ennyi a módszer: a tipp alakját a táblázat adja, az együtthatót a behelyettesítés.
Két dolog, ami mindig meglepetés
Teljes polinom kell. Ha a jobb oldal , a próbafüggvény nem , hanem . Az alacsonyabb fokú tagok a deriválás során keletkeznek, és kellenek az egyenlet kielégítéséhez.
Szinusz és koszinusz együtt jár. Ha a jobb oldalon csak áll, a próbafüggvényben akkor is szerepelnie kell a koszinuszos tagnak: a deriválás úgyis megtermeli.
3. Rezonancia
Van egy eset, amikor a táblázat tippje nem működik: ha a próbafüggvény maga is megoldása a homogén egyenletnek. Ilyenkor behelyettesítve nullát kapnánk a bal oldalon, és nem tudnánk mihez hasonlítani a jobb oldalt.
A rezonanciaszabály
Az ellenőrzés egyszerű: hasonlítsd össze a jobb oldal kitevőjét (illetve a szinusz körfrekvenciáját) a karakterisztikus egyenlet gyökeivel.
Egy egyszerű példa: y″ − y = eˣ
A gyökök , és a jobb oldal kitevője, , pont az egyik gyök: rezonancia. Ha mégis -szel próbálkoznál, jönne ki, ami sosem lehet . A szabály szerint . Deriválva , tehát , ahonnan . Az általános megoldás: .
- Ha a jobb oldal alakú, és egyszeres gyöke a karakterisztikus egyenletnek, szorozz -szel.
- Ha kétszeres gyök, szorozz -tel.
- Ha a jobb oldal vagy , és a gyökök épp , ugyanígy szorozni kell -szel. Fizikailag ez a rezonancia esete: a gerjesztés frekvenciája megegyezik a sajátfrekvenciával, és az amplitúdó korlátlanul nő.
4. Kidolgozott példák
Polinom jobb oldal: y″ + y′ − 2y = 4x
- Homogén rész: , gyökei , , tehát .
- Próbafüggvény: (teljes elsőfokú polinom!). Ekkor és .
- Behelyettesítve:
- Együttható-összehasonlítás: , és .
Exponenciális jobb oldal: y″ − 3y′ + 2y = e³ˣ
- , gyökei 1 és 2, tehát .
- A jobb oldal kitevője 3, ami nem gyök, tehát nincs rezonancia: .
Rezonancia: y″ − 3y′ + 2y = eˣ
- A homogén rész ugyanaz, de most a jobb oldal kitevője , ami egyszeres gyöke a karakterisztikus egyenletnek. A próbafüggvényt tehát meg kell szorozni -szel: .
- Behelyettesítve és -t kiemelve:
- Innen , tehát:
Trigonometrikus jobb oldal: y″ + 4y = sin x
- , tehát , és .
- A jobb oldal körfrekvenciája 1, a sajátfrekvencia 2 — nem egyeznek, tehát nincs rezonancia: .
- , ezért:
- Innen és :
5. Ha a jobb oldal többtagú
A linearitásból következik, hogy a jobb oldal tagjaival külön-külön is lehet dolgozni, és a partikuláris megoldásokat a végén összeadni:
Szuperpozíció a jobb oldalra
Az egyenlethez tehát a fenti két példa partikuláris megoldásait kell összeadni, a homogén részt pedig természetesen csak egyszer hozzáírni. Ez sokkal biztonságosabb, mint egyetlen, mindent tartalmazó próbafüggvénnyel küzdeni.
Sorrend a dolgozatban
Mindig ebben a sorrendben haladj: karakterisztikus egyenlet → → rezonancia ellenőrzése → próbafüggvény → együtthatók → összeadás → (ha van) kezdeti feltételek. A rezonanciaellenőrzés azért van a próbafüggvény előtt, mert ha kimarad, az egész behelyettesítés hasztalan: típusú ellentmondásba futsz.
6. Tipikus hibák
- A homogén rész lefelejtése. A végeredményben két konstansnak kell szerepelnie. Ha nincs bennük, csak egy partikuláris megoldást adtál meg.
- Nem teljes polinom próbafüggvényként. jobb oldalhoz jár, nem .
- A rezonancia észre nem vétele. Ha behelyettesítés után minden kiesik és ellentmondás marad, nem elszámoltál: az -szeres szorzó hiányzik.
- Csak szinusz a próbafüggvényben. A koszinuszos tag akkor is kell, ha a jobb oldalon nem szerepel; a végén úgyis kijöhet rá nulla együttható.
- A kezdeti feltételek túl korai használata. A konstansokat csak a teljes megoldásba (homogén + partikuláris) behelyettesítve szabad meghatározni. Ha csak a homogén részbe teszed be, rossz értékek jönnek ki.
Elakadtál menet közben?
Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.