Ingyenes tananyagok

Analízis 1

Helyettesítéses integrálás

A láncszabály megfordítása: hogyan ismerjük fel, mikor kell új változót bevezetni, és hogyan visszük végig hibátlanul.

12 perc olvasás

1. Speciális eset: lineáris belső függvény

Az alapintegrálok táblázata és a linearitás (tagonkénti integrálás) sok feladatot megold, de van egy olcsó kiterjesztésük, amit érdemes külön megjegyezni. Ha a belső függvény lineáris, elég a külső integrálját venni, és osztani a belső együtthatójával:

Lineáris belső függvény

∫f(ax+b) dx=1aF(ax+b)+C\int f(ax+b)\,dx = \frac{1}{a}F(ax+b)+C

Egy egyszerű példa

∫cos⁡(2x) dx\int\cos(2x)\,dx. A külső függvény a koszinusz, aminek az integrálja a szinusz; a belső a 2x2x, aminek az együtthatója 2. Tehát ∫cos⁡(2x) dx=12sin⁡(2x)+C\int\cos(2x)\,dx=\tfrac{1}{2}\sin(2x)+C. Ellenőrizd deriválással: (12sin⁡2x)′=12⋅cos⁡2x⋅2=cos⁡2x\left(\tfrac12\sin 2x\right)'=\tfrac12\cdot\cos 2x\cdot 2=\cos 2x, a láncszabályból jövő 2-est pontosan az 12\tfrac12 ejti ki. Ezért kell az osztás.

Ugyanígy ∫e3xdx=13e3x+C\int e^{3x}dx=\tfrac{1}{3}e^{3x}+C, ∫sin⁡(5x−2) dx=−15cos⁡(5x−2)+C\int \sin(5x-2)\,dx=-\tfrac{1}{5}\cos(5x-2)+C és ∫(2x+7)4dx=110(2x+7)5+C\int (2x+7)^{4}dx=\tfrac{1}{10}(2x+7)^{5}+C. Az utolsónál a 110\tfrac{1}{10} két dologból jött össze: a hatványszabály 15\tfrac15-éből és a belső együttható miatti 12\tfrac12-ből.

Csak lineáris belső függvényre igaz

Ha a belső függvény nem lineáris, például x2x^{2} vagy x\sqrt{x}, ez a képlet nem használható: az osztás a belső deriváltjával csak akkor egyszerű szám, ha a belső elsőfokú. Minden más esetben a lenti, általános helyettesítés kell.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. A helyettesítés módszere

Integrálásnál nincs a szorzatszabályhoz hasonló általános recept összetett kifejezésekre, de van egy nagyon gyakori speciális eset, amire igen: amikor az integrandusban felismerhető egy belső függvény és annak a deriváltja is, legalábbis konstans szorzó erejéig. A helyettesítés a láncszabály megfordítása.

Helyettesítés

∫f(g(x))g′(x) dx=∫f(u) du,u=g(x),  du=g′(x) dx\int f\big(g(x)\big)g'(x)\,dx = \int f(u)\,du, \qquad u=g(x),\; du=g'(x)\,dx

A menete mindig ugyanaz: kiválasztjuk uu-t, deriválunk, kifejezzük a dxdx-et, behelyettesítünk, integrálunk, majd visszahelyettesítünk az eredeti változóra. Az utolsó lépés kötelező: a válasz nem tartalmazhat uu-t.

Egy egyszerű példa

∫2x ex2dx\int 2x\,e^{x^{2}}dx. A belső függvény az x2x^{2}, és a deriváltja, a 2x2x, pontosan ott áll mellette: ez a jel, hogy helyettesíteni érdemes. Legyen u=x2u=x^{2}, ekkor du=2x dxdu=2x\,dx, és az integrál egyszerűen ∫eudu=eu+C\int e^{u}du=e^{u}+C. Visszahelyettesítve: ex2+Ce^{x^{2}}+C. Ellenőrzés a láncszabállyal: (ex2)′=ex2⋅2x(e^{x^{2}})'=e^{x^{2}}\cdot 2x, ez tényleg az integrandus.

Két alak annyiszor jön elő, hogy érdemes őket külön is megjegyezni, mert így egy lépésben megvan az eredmény:

AlakIntegrál
∫f′(x)f(x) dx\displaystyle\int \frac{f'(x)}{f(x)}\,dxln⁡∣f(x)∣+C\ln|f(x)|+C
∫fn(x) f′(x) dx\displaystyle\int f^{n}(x)\,f'(x)\,dxf n+1(x)n+1+C(n≠−1)\dfrac{f^{\,n+1}(x)}{n+1}+C \quad (n\neq -1)

Egy-egy egyszerű példa a két alakra: ∫2xx2+3 dx=ln⁡(x2+3)+C\int\dfrac{2x}{x^{2}+3}\,dx=\ln(x^{2}+3)+C, mert a számláló pontosan a nevező deriváltja; és ∫sin⁡3xcos⁡x dx=sin⁡4x4+C\int\sin^{3}x\cos x\,dx=\dfrac{\sin^{4}x}{4}+C, mert a cos⁡x\cos x a sin⁡x\sin x deriváltja, tehát a hatványszabályt használhatjuk a sin⁡x\sin x-re, mintha az lenne a változó.

3. Kidolgozott példák

Az alábbiakban két olyan példát mutatok, ahol a helyettesítés nem látszik azonnal, de a fenti gondolatmenettel megtalálható.

1. A derivált ott van a számlálóban

Számítsuk ki: ∫xx2+1 dx\displaystyle\int \frac{x}{x^{2}+1}\,dx.

  1. Legyen u=x2+1u=x^{2}+1, ekkor du=2x dxdu=2x\,dx, tehát x dx=12dux\,dx=\tfrac{1}{2}du.
  2. Behelyettesítve: ∫1u⋅12 du=12ln⁡∣u∣+C\displaystyle\int\frac{1}{u}\cdot\frac{1}{2}\,du=\frac{1}{2}\ln|u|+C.
  3. Visszahelyettesítve, és mivel x2+1>0x^{2}+1>0, az abszolút érték el is hagyható:
    ∫xx2+1 dx=12ln⁡(x2+1)+C\int \frac{x}{x^{2}+1}\,dx=\frac{1}{2}\ln(x^{2}+1)+C

2. Klasszikus: a tangens integrálja

Számítsuk ki: ∫tg⁡x dx\displaystyle\int \operatorname{tg} x\,dx.

  1. Írjuk ki a definíciót: ∫sin⁡xcos⁡x dx\displaystyle\int\frac{\sin x}{\cos x}\,dx. A nevező deriváltja −sin⁡x-\sin x, ami egy előjeltől eltekintve ott áll a számlálóban.
  2. Legyen u=cos⁡xu=\cos x, ekkor du=−sin⁡x dxdu=-\sin x\,dx, tehát sin⁡x dx=−du\sin x\,dx=-du.
  3. Így ∫−1u du=−ln⁡∣u∣+C\displaystyle\int\frac{-1}{u}\,du=-\ln|u|+C, vagyis:
    ∫tg⁡x dx=−ln⁡∣cos⁡x∣+C\int \operatorname{tg} x\,dx = -\ln|\cos x|+C

Határozott integrálnál a határok is változnak

Ha helyettesítés közben átírod a változót, akkor az integrálási határokat is át kell írni, vagy térj vissza az eredeti változóra, mielőtt behelyettesítenél. Például u=x2u=x^{2} mellett az x:0→2x:0\to 2 határokból u:0→4u:0\to 4 lesz. A régi határok az új változóval együtt biztos hibás eredményt adnak.

4. Tipikus hibák

  • Rosszul választott u. A jó jel az, hogy uu deriváltja (konstans szorzótól eltekintve) tényleg ott van az integrandusban. Ha a helyettesítés után is bonyolultabb lesz a kifejezés, más uu-t kell választani.
  • Elmarad a du együtthatója. Ha u=5xu=5x, akkor du=5 dxdu=5\,dx, nem du=dxdu=dx. Ez a hiba pontosan egy konstans szorzóval rontja el az eredményt.
  • Helyettesítés befejezetlenül. A dxdx-et is át kell írni dudu-ra, a végén pedig vissza kell térni az eredeti változóra. Határozott integrálnál a határok is a helyettesítéssel együtt mozognak.
Ingyenes szabályösszegző ehhez a témáhozAz összes deriválási és integrálási szabály és az alapderiváltak egy nyomtatható lapon, e-mailben, ingyen.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Ezt a témát a heti csoportos órán is vesszük, felvétellel, alkalmanként pár ezer forintért.