Ingyenes tananyagok

Analízis 2

Egzakt, Bernoulli- és helyettesítéssel megoldható egyenletek

Három elsőrendű típus, ami nem szétválasztható és nem lineáris, de egy jó helyettesítéssel vagy egy potenciálfüggvénnyel megoldható.

13 perc olvasás

1. Az y' = f(ax + by + c) típus

Ebben a leckében három olyan típust szedtem össze Neked, amik elsőre nem tartoznak sehová, de egy-egy jól választott helyettesítéssel vagy egy ellenőrzéssel visszavezethetők a már ismert esetekre. Kezdjük a legegyszerűbbel. Ha a jobb oldal csak az ax+by+cax+by+c lineáris kifejezésen keresztül függ a változóktól, az u=ax+by+cu=ax+by+c új ismeretlen szétválasztható egyenletre vezet, mert u′=a+by′u'=a+by', azaz u′=a+b f(u)u'=a+b\,f(u).

Négyzet a jobb oldalon

y′=(x+y)2y'=(x+y)^2.

  1. u=x+yu=x+y, u′=1+y′=1+u2u'=1+y'=1+u^2.
  2. Szétválasztva: du1+u2=dx\dfrac{du}{1+u^2}=dx, integrálva arctg⁡u=x+C\operatorname{arctg}u=x+C.
  3. Visszahelyettesítve: x+y=tg⁡(x+C)x+y=\operatorname{tg}(x+C), tehát y=tg⁡(x+C)−xy=\operatorname{tg}(x+C)-x. Ellenőrzés: y′=1cos⁡2(x+C)−1=tg⁡2(x+C)=(x+y)2y'=\frac{1}{\cos^2(x+C)}-1=\operatorname{tg}^2(x+C)=(x+y)^2. Rendben.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Egzakt differenciálegyenletek

Írjuk az elsőrendű egyenletet P(x,y) dx+Q(x,y) dy=0P(x,y)\,dx+Q(x,y)\,dy=0 alakba. Ha létezik olyan F(x,y)F(x,y), aminek Fx=PF_x=P és Fy=QF_y=Q, akkor a bal oldal pontosan dFdF, a totális differenciál, és az egyenlet azt mondja, hogy FF állandó. A megoldás tehát implicit alakban F(x,y)=CF(x,y)=C. Az ilyen egyenlet egzakt, és hogy az-e, egy deriválással eldönthető, mert a vegyes parciális deriváltak egyenlők (Young-tétel):

Az egzaktság feltétele

P dx+Q dy=0  egzakt⟺∂P∂y=∂Q∂xP\,dx+Q\,dy=0\ \text{ egzakt}\quad\Longleftrightarrow\quad \frac{\partial P}{\partial y}=\frac{\partial Q}{\partial x}

Egy egyszerű példa: körök

x dx+y dy=0x\,dx+y\,dy=0. Itt P=xP=x és Q=yQ=y; Py=0P_y=0 és Qx=0Q_x=0, tehát egzakt. Keressük az FF-et: Fx=xF_x=x miatt F=x22+h(y)F=\frac{x^2}{2}+h(y), és Fy=h′(y)=yF_y=h'(y)=y miatt h=y22h=\frac{y^2}{2}. A megoldás x22+y22=C\frac{x^2}{2}+\frac{y^2}{2}=C, vagyis x2+y2=Cx^2+y^2=C: origó középpontú körök. Ez logikus is, hiszen az egyenlet átrendezve y′=−xyy'=-\frac xy, ami pontosan a kör érintőjének meredeksége.

Egzakt egyenlet megoldása

(2xy+3) dx+(x2+4y) dy=0(2xy+3)\,dx+(x^2+4y)\,dy=0.

  1. Ellenőrzés: Py=2xP_y=2x, Qx=2xQ_x=2x. Egzakt.
  2. Fx=PF_x=P miatt F=∫(2xy+3) dx=x2y+3x+h(y)F=\int(2xy+3)\,dx=x^2y+3x+h(y), ahol az integrálási „konstans” yy-tól függhet.
  3. Fy=x2+h′(y)F_y=x^2+h'(y), és ennek Q=x2+4yQ=x^2+4y-nal kell egyeznie: h′(y)=4yh'(y)=4y, h=2y2h=2y^2.
  4. A megoldás:
    x2y+3x+2y2=Cx^2y+3x+2y^2=C
    Ellenőrzés: a bal oldalt xx szerint implicit deriválva 2xy+x2y′+3+4yy′=02xy+x^2y'+3+4yy'=0, ami rendezve az eredeti egyenlet. Rendben.

Integráló tényező

Ha Py≠QxP_y\neq Q_x, néha egy μ\mu szorzóval egzakttá tehető az egyenlet. Ha Qx−PyP\frac{Q_x-P_y}{P} csak yy-tól függ, akkor μ(y)=e∫Qx−PyPdy\mu(y)=e^{\int\frac{Q_x-P_y}{P}dy}; ha Py−QxQ\frac{P_y-Q_x}{Q} csak xx-től, akkor μ(x)=e∫Py−QxQdx\mu(x)=e^{\int\frac{P_y-Q_x}{Q}dx}. Példa: y dx−x dy=0y\,dx-x\,dy=0-ban Py=1P_y=1, Qx=−1Q_x=-1, és Qx−PyP=−2y\frac{Q_x-P_y}{P}=-\frac2y, tehát μ=e−2ln⁡y=1y2\mu=e^{-2\ln y}=\frac{1}{y^2}. Szorozva: dxy−x dyy2=d ⁣(xy)=0\frac{dx}{y}-\frac{x\,dy}{y^2}=d\!\left(\frac xy\right)=0, a megoldás y=Cxy=Cx.

3. A Bernoulli-egyenlet

A Bernoulli-egyenlet majdnem lineáris, csak a jobb oldalon egy yny^n szorzó is áll. A z=y1−nz=y^{1-n} helyettesítés lineárissá teszi:

Bernoulli-egyenlet

y′+p(x) y=q(x) yn→ z=y1−n z′+(1−n) p(x) z=(1−n) q(x)y'+p(x)\,y=q(x)\,y^n\qquad\xrightarrow{\ z=y^{1-n}\ }\qquad z'+(1-n)\,p(x)\,z=(1-n)\,q(x)

Miért pont ez a helyettesítés? Ha az egyenletet elosztod yny^n-nel, a bal oldalon y−ny′y^{-n}y' jelenik meg, ami konstans szorzó erejéig éppen (y1−n)′(y^{1-n})'. Az új változóban tehát a csúnya hatvány eltűnik, és egy közönséges lineáris egyenlet marad, amit már tudsz megoldani. Az alábbi példán a legegyszerűbb, n=2n=2 esetet mutatom meg.

Logisztikus típusú egyenlet

y′+y=y2y'+y=y^2.

  1. n=2n=2, tehát z=y−1z=y^{-1}, z′=−y′y2z'=-\dfrac{y'}{y^2}.
  2. Az egyenletet y2y^2-tel osztva y′y2+1y=1\dfrac{y'}{y^2}+\dfrac1y=1, azaz −z′+z=1-z'+z=1, vagyis z′−z=−1z'-z=-1.
  3. Lineáris egyenlet: a homogén megoldása CexCe^{x}, egy partikuláris megoldás a konstans z=1z=1. Tehát z=1+Cexz=1+Ce^x.
  4. Visszahelyettesítve:
    y=11+Cexy=\frac{1}{1+Ce^x}
    Ellenőrzés: y′=−Cex(1+Cex)2y'=-\dfrac{Ce^x}{(1+Ce^x)^2}, és y′+y=−Cex+1+Cex(1+Cex)2=y2y'+y=\dfrac{-Ce^x+1+Ce^x}{(1+Ce^x)^2}=y^2. Rendben. (Az y≡0y\equiv0 is megoldás; az osztásnál veszett el.)

4. Melyik típus? Egy döntési sorrend

Elsőrendű egyenletnél ezt a sorrendet érdemes végigmenni, mert a korábbiak gyorsabbak:

  1. Szétválasztható? y′=f(x)g(y)y'=f(x)g(y) alakú-e?
  2. Lineáris? y′+p(x)y=q(x)y'+p(x)y=q(x): az yy és y′y' csak első hatványon, nem szorozva egymással.
  3. Bernoulli? Mint a lineáris, de a jobb oldalon yny^n szorzó.
  4. Homogén fokszámú? A jobb oldal csak yx\frac yx-től függ: u=yxu=\frac yx.
  5. f(ax+by+c)f(ax+by+c)? u=ax+by+cu=ax+by+c.
  6. Egzakt? P dx+Q dy=0P\,dx+Q\,dy=0 alakban Py=QxP_y=Q_x; ha nem, integráló tényező.

5. Tipikus hibák

  • Egzaktság ellenőrzése nélkül. Az FF keresése csak akkor vezet eredményre, ha Py=QxP_y=Q_x; különben a h′(y)h'(y)-ban xx marad, és ez a jel, hogy nem egzakt.
  • h(y)h(y) helyett konstans. Az xx szerinti integrálás „konstansa” bármilyen yy-függvény lehet; ezt a QQ-val való egyeztetés adja meg.
  • Bernoullinál a kitevő. A helyettesítés z=y1−nz=y^{1-n}; n=2n=2-re z=y−1z=y^{-1}, nem y−2y^{-2}.
  • Elveszett konstans megoldás. Az yny^n-nel osztás az y≡0y\equiv0 megoldást eldobja; a végén érdemes megemlíteni.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.