Ingyenes tananyagok

Lineáris algebra

Műveletek komplex számokkal

Összeadás, kivonás, szorzás és osztás algebrai alakban, az i hatványai, és hogyan oldunk meg egyenletet, amiben komplex az ismeretlen.

12 perc olvasás

1. Összeadás és kivonás

Ehhez a leckéhez a komplex számok alapjai kellenek: az algebrai alak, a konjugált és az abszolút érték. Ebben a leckében a négy alapműveletet vesszük végig, mindegyiket egy végigszámolt példával, és a végén megmutatom, hogyan oldunk meg egyenleteket, ha az ismeretlen komplex. A négy alapművelet közül az első kettő a legegyszerűbb: az összeadás és a kivonás tagonként megy, a valós részt a valóssal, a képzetest a képzetessel.

Összeadás és kivonás

(a+bi)±(c+di)=(a±c)+(b±d) i(a+bi)\pm(c+di)=(a\pm c)+(b\pm d)\,i

Összeg és különbség

(3+2i)+(−1+5i)=(3−1)+(2+5)i=2+7i(3+2i)+(-1+5i)=(3-1)+(2+5)i=2+7i
(3+2i)−(−1+5i)=(3+1)+(2−5)i=4−3i(3+2i)-(-1+5i)=(3+1)+(2-5)i=4-3i

A számsíkon ez pontosan a vektorösszeadás: a z1+z2z_1+z_2 a két vektor által kifeszített paralelogramma átlója, a z1−z2z_1-z_2 pedig a z2z_2 végpontjából a z1z_1 végpontjába mutató vektor. Ezért is a két pont távolsága a ∣z1−z2∣|z_1-z_2|.

Mivel tagonként számolunk, minden a valós számoktól megszokott tulajdonság megmarad: az összeadás kommutatív és asszociatív, a 00 a semleges elem, és minden zz-nek van ellentettje, −z=−a−bi-z=-a-bi.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Szorzás

Szorzáskor úgy bontjuk fel a zárójeleket, mint két kéttagú kifejezésnél (minden tagot minden taggal), aztán ahol i2i^2 jelenik meg, azt −1-1-re cseréljük, és összevonjuk a valós és a képzetes tagokat:

(a+bi)(c+di)=ac+adi+bci+bd i2=(ac−bd)+(ad+bc) i(a+bi)(c+di)=ac+adi+bci+bd\,i^2=(ac-bd)+(ad+bc)\,i

Ezt a végeredményt nem érdemes képletként megjegyezni: a zárójelfelbontás mindig működik, a képlet viszont könnyen elcsúszik. Amit meg kell jegyezni, az az egy sor, hogy i2=−1i^2=-1.

Egy egyszerű példa

(1+i)(2+i)(1+i)(2+i). Minden tagot minden taggal: 2+i+2i+i22+i+2i+i^2. Az i2i^2 helyére −1-1-et írunk: 2+3i−1=1+3i2+3i-1=1+3i. Ennyi. Érdemes egy pillantást vetni a legegyszerűbb szorzatra is: i⋅(a+bi)=ai+bi2=−b+aii\cdot(a+bi)=ai+bi^2=-b+ai, vagyis az ii-vel szorzás az (a;b)(a;b) pontot a (−b;a)(-b;a) pontba viszi, ami egy 90°-os elforgatás. Ez a következő lecke egyik fő gondolata lesz.

Két szorzat végigszámolva

  1. (2+3i)(4−i)(2+3i)(4-i): felbontjuk a zárójelet:
    8−2i+12i−3i2=8+10i−3⋅(−1)=11+10i8-2i+12i-3i^2=8+10i-3\cdot(-1)=11+10i
  2. (1+i)2(1+i)^2: a nevezetes azonosság itt is jó:
    1+2i+i2=1+2i−1=2i1+2i+i^2=1+2i-1=2i
    Ezt érdemes megjegyezni: (1+i)2=2i(1+i)^2=2i, sok feladatban előjön.

Két speciális szorzás, aminek külön jelentése van:

  • valós számmal szorzás tagonként megy: 3(2−i)=6−3i3(2-i)=6-3i. A számsíkon ez a vektor nyújtása;
  • ii-vel szorzás: i(a+bi)=ai+bi2=−b+aii(a+bi)=ai+bi^2=-b+ai. A (a; b)(a;\,b) pontból (−b; a)(-b;\,a) lett, ami pontosan a 90°-os elforgatás az origó körül. Az ii-vel szorzás tehát forgatás; ez a későbbi trigonometrikus alak kulcsa.

A szorzás is kommutatív, asszociatív és disztributív az összeadásra nézve, az 11 a semleges eleme. Vagyis a komplex számokkal ugyanúgy lehet algebrát csinálni, mint a valósakkal: kiemelni, zárójelet bontani, nevezetes azonosságot használni.

3. Az i hatványai

Az i2=−1i^2=-1 szabályból az összes többi hatvány következik, és kiderül, hogy négyesével ismétlődnek:

i0=1,i1=i,i2=−1,i3=i2⋅i=−i,i4=(i2)2=1,i5=i, …i^0=1,\quad i^1=i,\quad i^2=-1,\quad i^3=i^2\cdot i=-i,\quad i^4=(i^2)^2=1,\quad i^5=i,\ \ldots

Mivel i4=1i^4=1, a kitevőből tetszőleges számú négyest le lehet választani. Egy hatvány értékét tehát az határozza meg, hogy a kitevő néggyel osztva mennyi maradékot ad:

Az i hatványai

i4k=1,i4k+1=i,i4k+2=−1,i4k+3=−ii^{4k}=1,\qquad i^{4k+1}=i,\qquad i^{4k+2}=-1,\qquad i^{4k+3}=-i
A kitevő maradéka 4-gyel osztva0123
Az ini^n értéke11ii−1-1−i-i

Nagy kitevők

  1. i2026i^{2026}: 2026=4⋅506+22026=4\cdot 506+2, a maradék 2, tehát i2026=i2=−1i^{2026}=i^2=-1.
  2. i33i^{33}: 33=4⋅8+133=4\cdot 8+1, a maradék 1, tehát i33=ii^{33}=i.
  3. i−1i^{-1}: ez az ii reciproka. Mivel i⋅(−i)=−i2=1i\cdot(-i)=-i^2=1, ezért i−1=1i=−ii^{-1}=\frac{1}{i}=-i. Ugyanez a táblázatból is kijön: −1=4⋅(−1)+3-1=4\cdot(-1)+3, a maradék 3.

Négy egymás utáni hatvány összege nulla

i+i2+i3+i4=i−1−i+1=0i+i^2+i^3+i^4=i-1-i+1=0, és ugyanez igaz bármelyik négy egymást követő hatványra. Ezért egy hosszú összeg, például i+i2+⋯+i100i+i^2+\cdots+i^{100}, négyesével csoportosítva azonnal kiértékelhető: 25 darab nulla, az összeg 00.

4. Osztás

Az osztás kérdése az, hogy egy a+bic+di\frac{a+bi}{c+di} alakú törtet hogyan írunk fel algebrai alakban. A nevezőben komplex szám áll, és azzal „nem tudunk osztani”. A megoldás az előző leckéből jön: a nevezőt a saját konjugáltjával szorozva valós számot kapunk (ww‾=∣w∣2w\overline{w}=|w|^2), valós számmal pedig tagonként tudunk osztani. Hogy a tört értéke ne változzon, ugyanezzel a számlálót is meg kell szorozni:

Osztás: bővítés a nevező konjugáltjával

zw=z w‾w w‾=z w‾∣w∣2\frac{z}{w}=\frac{z\,\overline{w}}{w\,\overline{w}}=\frac{z\,\overline{w}}{|w|^2}

Egy osztás végigszámolva

Írjuk fel algebrai alakban: 3+2i1−i\dfrac{3+2i}{1-i}.

  1. A nevező konjugáltja 1+i1+i; ezzel bővítünk:
    3+2i1−i=(3+2i)(1+i)(1−i)(1+i)\frac{3+2i}{1-i}=\frac{(3+2i)(1+i)}{(1-i)(1+i)}
  2. A nevező: (1−i)(1+i)=1−i2=1+1=2(1-i)(1+i)=1-i^2=1+1=2. Nem kell zárójelet bontani, ez mindig c2+d2c^2+d^2.
  3. A számláló: (3+2i)(1+i)=3+3i+2i+2i2=1+5i(3+2i)(1+i)=3+3i+2i+2i^2=1+5i.
  4. Tagonként osztunk a valós nevezővel:
    3+2i1−i=1+5i2=12+52 i\frac{3+2i}{1-i}=\frac{1+5i}{2}=\frac{1}{2}+\frac{5}{2}\,i
  5. Ellenőrzés visszaszorzással: (12+52i)(1−i)=12−12i+52i−52i2=3+2i\left(\frac12+\frac52 i\right)(1-i)=\frac12-\frac12 i+\frac52 i-\frac52 i^2=3+2i. Rendben.

A reciprok ugyanennek a speciális esete, z=1z=1-gyel:

1w=w‾∣w∣2peˊldaˊul13+4i=3−4i25=325−425 i,1i=−i1=−i\frac{1}{w}=\frac{\overline{w}}{|w|^2}\qquad\text{például}\quad \frac{1}{3+4i}=\frac{3-4i}{25}=\frac{3}{25}-\frac{4}{25}\,i,\qquad \frac{1}{i}=\frac{-i}{1}=-i

Minden nemnulla számmal lehet osztani

A képletben a nevező ∣w∣2|w|^2, ami csak w=0w=0 esetén nulla. Vagyis a nullán kívül minden komplex számnak van reciproka, az osztás ugyanúgy korlátlanul elvégezhető, mint a valósaknál. Ezért mondjuk, hogy a komplex számok testet alkotnak: a négy alapművelet ugyanúgy viselkedik, mint R\mathbb{R}-ben, csak a rendezés hiányzik.

5. A konjugált és az abszolút érték műveleti szabályai

A konjugált minden alapművelettel felcserélhető: mindegy, hogy előbb elvégzed a műveletet és utána konjugálsz, vagy előbb konjugálod a tagokat. Az abszolút érték a szorzással és az osztással felcserélhető, az összeadással viszont nem.

MűveletKonjugáltAbszolút érték
Összegz+w‾=z‾+w‾\overline{z+w}=\overline{z}+\overline{w}∣z+w∣≤∣z∣+∣w∣|z+w|\le|z|+|w|
Szorzatz w‾=z‾  w‾\overline{z\,w}=\overline{z}\;\overline{w}∣z w∣=∣z∣ ∣w∣|z\,w|=|z|\,|w|
Hányados(zw)‾=z‾w‾\overline{\left(\tfrac{z}{w}\right)}=\dfrac{\overline{z}}{\overline{w}}∣zw∣=∣z∣∣w∣\left|\dfrac{z}{w}\right|=\dfrac{|z|}{|w|}
Hatványzn‾=(z‾)n\overline{z^n}=\left(\overline{z}\right)^n∣zn∣=∣z∣n|z^n|=|z|^n

A szorzatra vonatkozó szabály sok számolást spórol meg, mert az abszolút értéket a szorzat kiszámolása nélkül is meg lehet kapni:

Abszolút érték szorzás nélkül

  1. ∣(3+4i)(1−i)∣=∣3+4i∣⋅∣1−i∣=5⋅2=52|(3+4i)(1-i)|=|3+4i|\cdot|1-i|=5\cdot\sqrt{2}=5\sqrt{2}. Nem kellett tudni, hogy a szorzat 7+i7+i; és valóban 49+1=52\sqrt{49+1}=5\sqrt2.
  2. ∣(1+i)10∣=∣1+i∣10=(2)10=25=32\left|(1+i)^{10}\right|=|1+i|^{10}=\left(\sqrt{2}\right)^{10}=2^5=32. A tizedik hatványt algebrai alakban kiszámolni hosszú lenne, az abszolút értékéhez mégsem kell.

6. Egyenletek komplex ismeretlennel

Ha az egyenletben csak a négy alapművelet szerepel, akkor ugyanúgy rendezzük, mint a valósaknál, és a végén egy osztás marad. Ha viszont a z‾\overline{z} vagy a ∣z∣|z| is előjön, azokat nem lehet „kifejezni”: ilyenkor a bevett módszer, hogy felírjuk z=x+yiz=x+yi alakban, behelyettesítünk, és a két oldal valós és képzetes részét hasonlítjuk össze. Egy komplex egyenletből két valós egyenlet lesz, két ismeretlenre.

Lineáris egyenlet: osztással

Oldjuk meg: (2−i) z=3+i(2-i)\,z=3+i.

  1. Osztunk az együtthatóval, a nevező konjugáltjával bővítve:
    z=3+i2−i=(3+i)(2+i)(2−i)(2+i)=6+3i+2i+i24+1=5+5i5=1+iz=\frac{3+i}{2-i}=\frac{(3+i)(2+i)}{(2-i)(2+i)}=\frac{6+3i+2i+i^2}{4+1}=\frac{5+5i}{5}=1+i
  2. Ellenőrzés: (2−i)(1+i)=2+2i−i−i2=3+i(2-i)(1+i)=2+2i-i-i^2=3+i. Rendben.

Egyenlet konjugálttal: valós és képzetes rész

Oldjuk meg: z+2z‾=9−3iz+2\overline{z}=9-3i.

  1. Legyen z=x+yiz=x+yi, ekkor z‾=x−yi\overline{z}=x-yi. Behelyettesítve:
    (x+yi)+2(x−yi)=3x−yi(x+yi)+2(x-yi)=3x-yi
  2. Ennek kell egyenlőnek lennie 9−3i9-3i-vel. Valós rész: 3x=93x=9, képzetes rész: −y=−3-y=-3. Innen x=3x=3, y=3y=3.
  3. A megoldás z=3+3iz=3+3i. Ellenőrzés: (3+3i)+2(3−3i)=9−3i(3+3i)+2(3-3i)=9-3i. Rendben.

Négyzetgyök algebrai alakban

Keressük azokat a zz számokat, amikre z2=−5+12iz^2=-5+12i.

  1. z=x+yiz=x+yi négyzete: (x+yi)2=x2−y2+2xy i(x+yi)^2=x^2-y^2+2xy\,i. A valós és a képzetes rész összehasonlításából:
    x2−y2=−5,2xy=12x^2-y^2=-5,\qquad 2xy=12
  2. A másodikból y=6xy=\frac{6}{x}; ezt az elsőbe írva és x2x^2-tel szorozva:
    x2−36x2=−5⟹x4+5x2−36=0x^2-\frac{36}{x^2}=-5\quad\Longrightarrow\quad x^4+5x^2-36=0
  3. Ez x2x^2-ben másodfokú: x2=−5±25+1442=−5±132x^2=\frac{-5\pm\sqrt{25+144}}{2}=\frac{-5\pm 13}{2}, vagyis x2=4x^2=4 vagy x2=−9x^2=-9. Az utóbbi nem lehet, mert xx valós, tehát x=±2x=\pm 2.
  4. y=6xy=\frac{6}{x}, így x=2⇒y=3x=2\Rightarrow y=3 és x=−2⇒y=−3x=-2\Rightarrow y=-3. A két megoldás:
    z1=2+3i,z2=−2−3i=−z1z_1=2+3i,\qquad z_2=-2-3i=-z_1
    Ellenőrzés: (2+3i)2=4+12i+9i2=−5+12i(2+3i)^2=4+12i+9i^2=-5+12i. Rendben.

Egy komplex számnak két négyzetgyöke van

A példa két megoldása egymás ellentettje, és ez általános: nincs olyan, hogy „a” négyzetgyök, hanem mindig kettő van. Magasabb kitevőre ennél is több lesz: az nn-edik gyökből nn darab. Ezek algebrai alakban már nagyon nehezen jönnének ki; a trigonometrikus alak pont erre való.

7. Tipikus hibák

  • Az i2i^2 ott marad. A zárójelfelbontás után a bd i2bd\,i^2 tagot −bd-bd-re kell cserélni, és a valós részhez adni. Ha a végeredményben i2i^2 szerepel, nincs kész.
  • Osztás tagonként. 6+4i2+2i\frac{6+4i}{2+2i} nem 3+2i3+2i. Komplex nevezővel csak a konjugálttal bővítve lehet osztani; itt a helyes eredmény (6+4i)(2−2i)8=20−4i8=52−12i\frac{(6+4i)(2-2i)}{8}=\frac{20-4i}{8}=\frac52-\frac12 i.
  • Csak a nevezőt bővíted. Ha a nevezőt megszorzod a konjugálttal, a számlálót is ugyanazzal kell, különben a tört értéke megváltozik.
  • A konjugált helyett a nevezőt magát használod. Az (1−i)(1−i)=−2i(1-i)(1-i)=-2i nem valós; a (1−i)(1+i)=2(1-i)(1+i)=2 az.
  • Abszolút érték összegre. ∣z+w∣|z+w| általában nem ∣z∣+∣w∣|z|+|w|: ∣1+i∣=2|1+i|=\sqrt2, nem 22. Szorzatra és hányadosra viszont szabad szétbontani.
  • Egyenletnél a konjugált „átvitele”. A z‾\overline{z}-t nem lehet úgy kifejezni, mint egy ismeretlent; ha konjugált van az egyenletben, írd fel z=x+yiz=x+yi-t, és hasonlítsd össze a valós és a képzetes részt.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.