Ingyenes tananyagok

Analízis 2

Iránymenti derivált, érintősík és lineáris közelítés

Mit ad a gradiens egy adott irányban, hogyan írjuk fel a felület érintősíkját, és hogyan közelítünk függvényértéket a totális differenciállal.

12 perc olvasás

1. Totális differenciál és lineáris közelítés

Egyváltozósan a derivált az érintő meredeksége, és az érintő a függvény legjobb lineáris közelítése a pont közelében. Két változóban ugyanez a szerep az érintősíké: a parciális deriváltak a két tengelyirányú meredekséget adják, és ha a függvény totálisan differenciálható (a parciális deriváltak léteznek és folytonosak), a sík minden irányban jól közelít.

Lineáris közelítés az (a; b) pont közelében

f(x,y)≈f(a,b)+fx(a,b) (x−a)+fy(a,b) (y−b)f(x,y)\approx f(a,b)+f_x(a,b)\,(x-a)+f_y(a,b)\,(y-b)

A jobb oldal két utolsó tagja a totális differenciál, df=fx dx+fy dydf=f_x\,dx+f_y\,dy: a függvény megváltozása kis elmozdulásra, első rendben.

Egy egyszerű példa: szorzás fejben

Mennyi 2,1⋅2,92{,}1\cdot 2{,}9? Legyen f(x,y)=xyf(x,y)=xy, és induljunk a kényelmes (2;3)(2;3) pontból, ahol f=6f=6. A parciális deriváltak: fx=y=3f_x=y=3 és fy=x=2f_y=x=2. Az elmozdulás +0,1+0{,}1 az xx-ben és −0,1-0{,}1 az yy-ban: f≈6+3⋅0,1+2⋅(−0,1)=6,1f\approx6+3\cdot0{,}1+2\cdot(-0{,}1)=6{,}1. A pontos érték 6,096{,}09; az eltérés a 0,1⋅0,10{,}1\cdot0{,}1 szorzat, amit a lineáris közelítés elhanyagol.

Közelítő számítás

Becsüljük 4,022+2,972\sqrt{4{,}02^2+2{,}97^2} értékét.

  1. f(x,y)=x2+y2f(x,y)=\sqrt{x^2+y^2}, kényelmes pont (4;3)(4;3), ahol f=5f=5.
  2. fx=xx2+y2=45f_x=\dfrac{x}{\sqrt{x^2+y^2}}=\dfrac45, fy=yx2+y2=35f_y=\dfrac{y}{\sqrt{x^2+y^2}}=\dfrac35.
  3. f(4,02; 2,97)≈5+0,8⋅0,02+0,6⋅(−0,03)=5+0,016−0,018=4,998f(4{,}02;\,2{,}97)\approx5+0{,}8\cdot0{,}02+0{,}6\cdot(-0{,}03)=5+0{,}016-0{,}018=4{,}998
    A pontos érték 4,9981…4{,}9981\ldots; a közelítés három tizedesre jó.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Az érintősík

A lineáris közelítés jobb oldala egy sík egyenlete: ez a z=f(x,y)z=f(x,y) felület érintősíkja az (a;b;f(a,b))(a;b;f(a,b)) pontban.

Érintősík

z=f(a,b)+fx(a,b) (x−a)+fy(a,b) (y−b),n=(fx(a,b), fy(a,b), −1)z=f(a,b)+f_x(a,b)\,(x-a)+f_y(a,b)\,(y-b),\qquad \mathbf n=\bigl(f_x(a,b),\ f_y(a,b),\ -1\bigr)

A normálvektor a sík egyenletének átrendezéséből jön: fx(x−a)+fy(y−b)−(z−f(a,b))=0f_x(x-a)+f_y(y-b)-(z-f(a,b))=0, és az együtthatók a normálvektor koordinátái (lásd a síkok egyenleténél).

Paraboloid érintősíkja

z=x2+y2z=x^2+y^2 az (1;2)(1;2) pontban.

  1. f(1,2)=5f(1,2)=5, fx=2x=2f_x=2x=2, fy=2y=4f_y=2y=4.
  2. z=5+2(x−1)+4(y−2)=2x+4y−5z=5+2(x-1)+4(y-2)=2x+4y-5
    Normálvektor: (2; 4; −1)(2;\,4;\,-1).
  3. Ellenőrzés: a sík átmegy az (1;2;5)(1;2;5) ponton (2+8−5=52+8-5=5), és a felület a sík fölött van mindenhol, mert x2+y2−(2x+4y−5)=(x−1)2+(y−2)2≥0x^2+y^2-(2x+4y-5)=(x-1)^2+(y-2)^2\ge0.

3. Gradiens és iránymenti derivált

A parciális deriváltak a két tengely irányában mért meredekségek. Egy tetszőleges v\mathbf v irányban a meredekség az iránymenti derivált, és totálisan differenciálható függvényre a gradiensből egy skaláris szorzattal jön:

Iránymenti derivált

Dvf(a,b)=grad⁡f(a,b)⋅v∣v∣=fx v1∣v∣+fy v2∣v∣D_{\mathbf v}f(a,b)=\operatorname{grad}f(a,b)\cdot\frac{\mathbf v}{|\mathbf v|}=f_x\,\frac{v_1}{|\mathbf v|}+f_y\,\frac{v_2}{|\mathbf v|}

A képletben egységvektor kell: ha az irányt egy hosszabb vektorral adják meg, előbb le kell osztani a hosszával. Egy gyors ellenőrzés, hogy a képlet a régit is tartalmazza: az v=(1;0)\mathbf v=(1;0) irányban (az xx tengely mentén) a skaláris szorzat fx⋅1+fy⋅0=fxf_x\cdot1+f_y\cdot0=f_x, vagyis pontosan a parciális derivált. A parciális derivált tehát az iránymenti derivált két speciális esete.

Meredekség adott irányban

f(x,y)=x2yf(x,y)=x^2y, az (1;2)(1;2) pontban, a v=(3;4)\mathbf v=(3;4) irányban.

  1. grad⁡f=(2xy; x2)=(4; 1)\operatorname{grad}f=(2xy;\,x^2)=(4;\,1).
  2. ∣v∣=5|\mathbf v|=5, egységvektor (35;45)\left(\frac35;\frac45\right).
  3. Dvf=4⋅35+1⋅45=165D_{\mathbf v}f=4\cdot\frac35+1\cdot\frac45=\frac{16}{5}

A skaláris szorzat ∣grad⁡f∣cos⁡φ|\operatorname{grad}f|\cos\varphi, ahol φ\varphi a gradiens és az irány szöge. Ebből három dolog következik, ami minden vizsgán előjön:

  • a függvény a gradiens irányában nő a leggyorsabban, és ott az iránymenti derivált ∣grad⁡f∣|\operatorname{grad}f|; a példában 17\sqrt{17};
  • a gradiens ellentettje a leggyorsabb csökkenés iránya;
  • a gradiensre merőleges irányban az iránymenti derivált nulla: ez a szintvonal iránya. A gradiens tehát mindig merőleges a szintvonalra.

4. A többváltozós láncszabály

Ha xx és yy maguk is egy paraméter függvényei, például egy görbén mozgó pont koordinátái, a z=f(x(t),y(t))z=f(x(t),y(t)) egyváltozós, és a deriváltja a totális differenciálból jön:

Láncszabály

dzdt=fx dxdt+fy dydt=grad⁡f⋅r′(t)\frac{dz}{dt}=f_x\,\frac{dx}{dt}+f_y\,\frac{dy}{dt}=\operatorname{grad}f\cdot\mathbf r'(t)

Egy egyszerű példa, amit kétféleképpen is ki tudsz számolni

Legyen z=x+y2z=x+y^2, x=tx=t, y=ty=t. A láncszabállyal: fx=1f_x=1, fy=2y=2tf_y=2y=2t, és mindkét koordináta deriváltja 1, tehát dzdt=1⋅1+2t⋅1=1+2t\frac{dz}{dt}=1\cdot1+2t\cdot1=1+2t. Ellenőrzés behelyettesítéssel: z=t+t2z=t+t^2, aminek a deriváltja tényleg 1+2t1+2t. Ha egy feladatban bizonytalan vagy, mindig érdemes ezt a két utat összevetni.

Mozgás egy körön

z=x2yz=x^2y, x=cos⁡tx=\cos t, y=sin⁡ty=\sin t:

dzdt=2xy⋅(−sin⁡t)+x2⋅cos⁡t=−2cos⁡tsin⁡2t+cos⁡3t\frac{dz}{dt}=2xy\cdot(-\sin t)+x^2\cdot\cos t=-2\cos t\sin^2t+\cos^3t

Ugyanezt kapnánk, ha előbb behelyettesítünk (z=cos⁡2tsin⁡tz=\cos^2t\sin t) és utána deriválunk; a láncszabály akkor éri meg, ha a behelyettesítés bonyolult.

Gradiens és görbe: miért merőleges a szintvonalra

Ha a görbe egy szintvonalon halad, zz állandó, tehát dzdt=0\frac{dz}{dt}=0, vagyis grad⁡f⋅r′=0\operatorname{grad}f\cdot\mathbf r'=0: a gradiens merőleges a szintvonal érintőjére. Ez a láncszabály egysoros bizonyítása az előző fejezet állítására.

5. Tipikus hibák

  • Nem egységvektorral számolt iránymenti derivált. A (3;4)(3;4)-gyel szorozva 1616 jön ki 165\frac{16}{5} helyett. Mindig oszd le a hosszával.
  • Érintősík zz nélkül. A fx(x−a)+fy(y−b)=0f_x(x-a)+f_y(y-b)=0 egy egyenes a síkban, nem érintősík; a z−f(a,b)z-f(a,b) tag kell.
  • Gradiens harmadik koordinátával. Egy kétváltozós függvény gradiense kétdimenziós vektor; a (fx,fy,−1)(f_x,f_y,-1) az érintősík normálvektora, ami más.
  • A parciális deriváltak létezése nem elég. Az iránymenti deriváltra vonatkozó skaláris szorzatos képlet totális differenciálhatóságot igényel; a feladatokban szereplő elemi függvényeknél ez teljesül, de tételként ki kell mondani.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.