Ingyenes tananyagok

Lineáris algebra

Vektorterek: lineáris függetlenség, bázis, dimenzió

Mi az a vektortér és az altér, mikor függetlenek a vektorok, mi a bázis és a dimenzió, és hogyan kapjuk meg egy vektor koordinátáit egy adott bázisban.

13 perc olvasás

1. Vektortér és altér

Ez a lecke a lineáris algebra legelvontabb fogalmait szedi össze, ezért minden definíció után egy olyan példát teszek, amit koordinátákkal, kézzel végig tudsz számolni; ha a fogalom nem ül, mindig térj vissza a példához. Vektortér minden olyan halmaz, amiben van összeadás és számmal szorzás, és ezek úgy viselkednek, ahogy a síkbeli vektoroknál megszoktuk (kommutatív, asszociatív, van nullvektor és ellentett, a szorzás disztributív). A lényeg nem a nyíl, hanem a két művelet: vektortér az Rn\mathbb{R}^n, a legfeljebb nn-edfokú polinomok, az m×nm\times n-es mátrixok, a [a;b][a;b]-n folytonos függvények halmaza is.

Egy részhalmaz altér, ha maga is vektortér ugyanezekkel a műveletekkel; ehhez elég, hogy zárt legyen a két műveletre:

Altér-kritérium

u,v∈W ⇒ u+v∈W,v∈W, c∈R ⇒ cv∈W\mathbf u,\mathbf v\in W\ \Rightarrow\ \mathbf u+\mathbf v\in W,\qquad \mathbf v\in W,\ c\in\mathbb{R}\ \Rightarrow\ c\mathbf v\in W

Altér vagy nem?

  • W={(x;y;z): x+y+z=0}W=\{(x;y;z):\ x+y+z=0\}: két ilyen vektor összegének koordinátaösszege 0+0=00+0=0, a számszorosé c⋅0=0c\cdot0=0. Altér (egy origón átmenő sík).
  • {(x;y;z): x+y+z=1}\{(x;y;z):\ x+y+z=1\}: a nullvektor nincs benne, és két elem összegének koordinátaösszege 2. Nem altér (eltolt sík).
  • Az Ax=0A\mathbf x=\mathbf 0 homogén rendszer megoldásai: A(u+v)=0A(\mathbf u+\mathbf v)=\mathbf 0 és A(cu)=0A(c\mathbf u)=\mathbf 0. Altér, ez az AA nulltere.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Lineáris kombináció és függetlenség

A c1v1+⋯+ckvkc_1\mathbf v_1+\cdots+c_k\mathbf v_k alakú vektorok a vi\mathbf v_i-k lineáris kombinációi; az összes ilyen vektor halmaza a generált altér, ⟨v1,…,vk⟩\langle\mathbf v_1,\ldots,\mathbf v_k\rangle. A kérdés mindig az, hogy a generátorok közt van-e felesleges, olyan, ami a többiből kikeverhető.

Lineáris függetlenség

c1v1+⋯+ckvk=0⟹c1=⋯=ck=0c_1\mathbf v_1+\cdots+c_k\mathbf v_k=\mathbf 0\quad\Longrightarrow\quad c_1=\cdots=c_k=0

Egy egyszerű példa a síkban

Az (1;2)(1;2) és a (2;4)(2;4) összefüggő, mert a második az első kétszerese: 2⋅(1;2)−1⋅(2;4)=(0;0)2\cdot(1;2)-1\cdot(2;4)=(0;0), és ez egy nemtriviális előállítása a nullvektornak. Az (1;2)(1;2) és az (3;1)(3;1) viszont független: a c1(1;2)+c2(3;1)=(0;0)c_1(1;2)+c_2(3;1)=(0;0) egyenletrendszer, c1+3c2=0c_1+3c_2=0 és 2c1+c2=02c_1+c_2=0, csak a c1=c2=0c_1=c_2=0 megoldást engedi. Szemléletesen: az első pár egy egyenesen fekszik, a második kifeszíti az egész síkot.

Ha a nullvektor csak a triviális módon áll elő, a rendszer független; ha van nemtriviális előállítás, összefüggő, és valamelyik vektor a többi kombinációja. A gyakorlatban: írd a vektorokat egy mátrix soraiba, és eliminálj; ha csupa nulla sor keletkezik, összefüggők. Négyzetes esetben a determináns is dönt.

Három vektor a térben

(1;2;3), (2;1;0), (3;3;3)(1;2;3),\ (2;1;0),\ (3;3;3).

  1. ∣123210333∣=3+0+18−9−0−12=0\begin{vmatrix}1&2&3\\2&1&0\\3&3&3\end{vmatrix}=3+0+18-9-0-12=0
    A determináns nulla: összefüggők.
  2. Az összefüggés látszik is: az első kettő összege a harmadik, (1;2;3)+(2;1;0)=(3;3;3)(1;2;3)+(2;1;0)=(3;3;3). A három vektor egy síkban van.

3. Bázis, dimenzió, koordináták

A bázis független generátorrendszer: elég vektor ahhoz, hogy mindent kikeverjünk belőlük, de nincs köztük felesleges. Egy vektortér minden bázisa ugyanannyi elemű; ez a szám a dimenzió. Bázisban minden vektor egyértelműen írható fel, és az együtthatók a vektor koordinátái ebben a bázisban.

Egy egyszerű példa: a szokásos bázis

A síkban az e1=(1;0)\mathbf e_1=(1;0), e2=(0;1)\mathbf e_2=(0;1) pár bázis: függetlenek, és minden vektor kikeverhető belőlük, például (3;5)=3e1+5e2(3;5)=3\mathbf e_1+5\mathbf e_2. A koordináták itt egybeesnek a megszokott koordinátákkal, ezért dim⁡R2=2\dim\mathbb R^2=2. De a (1;1)(1;1), (1;−1)(1;-1) pár is bázis, és abban ugyanez a vektor 4(1;1)−1(1;−1)=(3;5)4(1;1)-1(1;-1)=(3;5), tehát a koordinátái (4;−1)(4;-1). A vektor nem változott, csak a „nyelv”, amin leírjuk.

Egy altér bázisa és koordináták benne

W={(x;y;z): x+y+z=0}W=\{(x;y;z):\ x+y+z=0\}.

  1. Az egyenletből z=−x−yz=-x-y, tehát WW elemei (x; y; −x−y)=x(1;0;−1)+y(0;1;−1)(x;\,y;\,-x-y)=x(1;0;-1)+y(0;1;-1). Két szabad paraméter, a két vektor független: dim⁡W=2\dim W=2, bázisa b1=(1;0;−1)\mathbf b_1=(1;0;-1), b2=(0;1;−1)\mathbf b_2=(0;1;-1).
  2. A (2;−5;3)(2;-5;3) benne van (2−5+3=02-5+3=0); koordinátái ebben a bázisban: ab1+bb2=(a; b; −a−b)a\mathbf b_1+b\mathbf b_2=(a;\,b;\,-a-b), tehát a=2a=2, b=−5b=-5, és valóban −a−b=3-a-b=3.

Ugyanaz az altér, más bázis

A (1;−1;0)(1;-1;0) és az (1;0;−1)(1;0;-1) is bázisa WW-nek; a koordináták bázisonként mások, a vektor ugyanaz. A bázisválasztás szabadsága a diagonalizálás alapgondolata: keressünk olyan bázist, amiben egy leképezés egyszerű.

4. Rang, nulltér és a dimenziótétel

Egy mátrix rangja a független sorainak (és oszlopainak) száma: az oszlopai által generált altér dimenziója. A nulltere az Ax=0A\mathbf x=\mathbf 0 megoldásaltere; dimenziója a szabad paraméterek száma. A kettő összege mindig az oszlopok száma:

Dimenziótétel

rang⁡A+dim⁡Null⁡A=n(A  egy m×n-es maˊtrix)\operatorname{rang}A+\dim\operatorname{Null}A=n\qquad(A\ \text{ egy } m\times n\text{-es mátrix})

Nulltér bázisa

A=(123246)A=\begin{pmatrix}1&2&3\\2&4&6\end{pmatrix}: a második sor az első kétszerese, a rang 1. A nulltér az x+2y+3z=0x+2y+3z=0 sík, dimenziója 3−1=23-1=2, bázisa például (−2;1;0)(-2;1;0) és (−3;0;1)(-3;0;1) (yy-t és zz-t szabadon választva).

Ez a tétel az, ami a Gauss–Jordan-eliminációnál a „végtelen sok megoldás, n−rn-r szabad paraméterrel” szabály mögött áll.

5. Tipikus hibák

  • Altér nullvektor nélkül. Minden altérben benne van a nullvektor; ha nincs, nem altér, és ezt egy pillanat ellenőrizni.
  • „Függetlenek, mert nem párhuzamosak.” Kettőnél több vektornál a páronkénti függetlenség nem elég: három síkbeli vektor mindig összefüggő, hiába nem párhuzamosak.
  • Dimenzió = a vektorok koordinátáinak száma. A WW sík vektorai háromkoordinátásak, a dimenziója mégis 2. A dimenzió a bázis elemszáma.
  • Több bázisvektor, mint dimenzió. Ha a bázisjelöltek száma nagyobb a dimenziónál, biztosan összefüggők; ha kisebb, nem generálnak.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.