Ingyenes tananyagok

Lineáris algebra

Lineáris leképezések és mátrixuk

Forgatás, tükrözés, vetítés mátrixszal: hogyan írjuk fel egy leképezés mátrixát, mi a magtér és a képtér, és mit mond a dimenziótétel.

13 perc olvasás

1. Mi a lineáris leképezés?

Ebben a leckében azt szeretném megmutatni Neked, hogy a mátrix nem csak számtáblázat, hanem egy mozgás leírása: forgatás, tükrözés, nyújtás. Lineáris leképezés az a függvény vektorok között, ami tiszteli a két műveletet: összeget összegbe, számszorost számszorosba visz. Emiatt egy lineáris leképezést teljesen meghatároz, hogy mit csinál a bázisvektorokkal.

Linearitás

T(u+v)=T(u)+T(v),T(cv)=c T(v)T(\mathbf u+\mathbf v)=T(\mathbf u)+T(\mathbf v),\qquad T(c\mathbf v)=c\,T(\mathbf v)

Egy egyszerű példa: lineáris és nem lineáris

A T(x;y)=(2x; x+y)T(x;y)=(2x;\,x+y) lineáris. Ellenőrizd a második feltételt: T(3⋅(1;1))=T(3;3)=(6;6)T(3\cdot(1;1))=T(3;3)=(6;6), és 3⋅T(1;1)=3⋅(2;2)=(6;6)3\cdot T(1;1)=3\cdot(2;2)=(6;6). Az elsőt is: T((1;0)+(0;1))=T(1;1)=(2;2)T((1;0)+(0;1))=T(1;1)=(2;2), és T(1;0)+T(0;1)=(2;1)+(0;1)=(2;2)T(1;0)+T(0;1)=(2;1)+(0;1)=(2;2). A S(x;y)=(x+1; y)S(x;y)=(x+1;\,y) viszont nem az: S(0;0)=(1;0)S(0;0)=(1;0), pedig a nullvektornak a helyén kellene maradnia. A gyors teszt tehát a nullvektor; a teljes bizonyíték a két feltétel.

Lineáris: forgatás az origó körül, tükrözés egy origón átmenő egyenesre, vetítés, nyújtás, a deriválás a polinomokon. Nem lineáris: az eltolás (T(0)≠0T(\mathbf 0)\neq\mathbf 0), az x↦x2x\mapsto x^2, bármi, ami konstanst ad hozzá. Gyors teszt: lineáris leképezés a nullvektort mindig a nullvektorba viszi.

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. A leképezés mátrixa

Ha tudjuk, hova kerülnek a bázisvektorok, tetszőleges vektor képe kombinálható belőlük. A képeket egy mátrix oszlopaiba írva a leképezés mátrixszorzás lesz:

A mátrix oszlopai a bázisvektorok képei

A=(T(e1)  T(e2) ⋯ T(en)),T(x)=AxA=\bigl(T(\mathbf e_1)\ \ T(\mathbf e_2)\ \cdots\ T(\mathbf e_n)\bigr),\qquad T(\mathbf x)=A\mathbf x

Képletből mátrix

T(x,y)=(x+2y; 3x−y)T(x,y)=(x+2y;\ 3x-y). A bázisvektorok képei: T(1,0)=(1;3)T(1,0)=(1;3), T(0,1)=(2;−1)T(0,1)=(2;-1). Oszlopokba:

A=(123−1),A(xy)=(x+2y3x−y)A=\begin{pmatrix}1&2\\3&-1\end{pmatrix},\qquad A\begin{pmatrix}x\\y\end{pmatrix}=\begin{pmatrix}x+2y\\3x-y\end{pmatrix}

A síkbeli alapleképezések mátrixai, amiket fejből érdemes tudni:

LeképezésMátrix
forgatás α\alpha szöggel(cos⁡α−sin⁡αsin⁡αcos⁡α)\begin{pmatrix}\cos\alpha&-\sin\alpha\\ \sin\alpha&\cos\alpha\end{pmatrix}
tükrözés az xx tengelyre(100−1)\begin{pmatrix}1&0\\0&-1\end{pmatrix}
tükrözés az y=xy=x egyenesre(0110)\begin{pmatrix}0&1\\1&0\end{pmatrix}
vetítés az xx tengelyre(1000)\begin{pmatrix}1&0\\0&0\end{pmatrix}
nyújtás kk-szorosára(k00k)\begin{pmatrix}k&0\\0&k\end{pmatrix}
nyírás xx irányban(1k01)\begin{pmatrix}1&k\\0&1\end{pmatrix}

A forgatás mátrixa is az oszlopszabályból jön: az (1;0)(1;0) képe (cos⁡α;sin⁡α)(\cos\alpha;\sin\alpha), a (0;1)(0;1)-é (−sin⁡α;cos⁡α)(-\sin\alpha;\cos\alpha).

3. Kompozíció és inverz

Két leképezés egymás utáni végrehajtása a mátrixok szorzata, a később alkalmazott mátrix áll elöl: T2(T1(x))=A2A1xT_2(T_1(\mathbf x))=A_2A_1\mathbf x. Mivel a mátrixszorzás nem kommutatív, a sorrend számít: előbb tükrözni aztán forgatni nem ugyanaz, mint fordítva. Az inverz leképezés mátrixa az inverz mátrix; a vetítésnek nincs inverze, ahogy a mátrixának sincs (determinánsa nulla).

Forgatás kétszer

Két α\alpha szögű forgatás egy 2α2\alpha szögű: Rα2=R2αR_\alpha^2=R_{2\alpha}. A mátrixszorzat bal felső eleme cos⁡2α−sin⁡2α\cos^2\alpha-\sin^2\alpha, ami valóban cos⁡2α\cos2\alpha; a lineáris algebra ingyen adja az addíciós tételeket.

4. Magtér, képtér, dimenziótétel

A magtér (kernel) az, amit a leképezés a nullvektorba küld; a képtér az összes kép halmaza. Mindkettő altér, és a dimenziótétel köti össze őket:

Magtér, képtér, dimenziótétel

Ker⁡T={x: Ax=0},Im⁡T={Ax},dim⁡Ker⁡T+dim⁡Im⁡T=n\operatorname{Ker}T=\{\mathbf x:\ A\mathbf x=\mathbf 0\},\qquad \operatorname{Im}T=\{A\mathbf x\},\qquad \dim\operatorname{Ker}T+\dim\operatorname{Im}T=n

Egy egyszerű példa: a vetítés

A vetítés az xx tengelyre, T(x;y)=(x;0)T(x;y)=(x;0), a nullvektorba küldi az összes (0;y)(0;y) vektort: a magtér az yy tengely, dimenziója 1. A képek az (x;0)(x;0) alakú vektorok: a képtér az xx tengely, dimenziója 1. Tényleg 1+1=21+1=2. A vetítés „elfelejti” az yy koordinátát, ezért nem injektív: a (3;1)(3;1) és a (3;7)(3;7) ugyanoda kerül.

A képtér dimenziója a mátrix rangja; a képteret az oszlopok generálják. A leképezés pontosan akkor injektív (kölcsönösen egyértelmű), ha a magtere csak a nullvektor.

Vetítés jellegű leképezés

A=(1224)A=\begin{pmatrix}1&2\\2&4\end{pmatrix}.

  1. Magtér: x+2y=0x+2y=0 (a második sor ugyanezt mondja), tehát Ker⁡=⟨(−2;1)⟩\operatorname{Ker}=\langle(-2;1)\rangle, dimenziója 1.
  2. Képtér: az oszlopok (1;2)(1;2) és (2;4)(2;4) arányosak, Im⁡=⟨(1;2)⟩\operatorname{Im}=\langle(1;2)\rangle, dimenziója 1. 1+1=21+1=2. Rendben.
  3. A leképezés az egész síkot egy egyenesre lapítja, és a (−2;1)(-2;1) irányú vektorokat nullázza: nem injektív, nincs inverze.

Bázisváltás

Ugyanannak a leképezésnek más bázisban más a mátrixa: A′=S−1ASA'=S^{-1}AS, ahol SS oszlopai az új bázisvektorok. A diagonalizálás pont olyan bázist keres, amiben a mátrix átlós.

5. Tipikus hibák

  • Sorokba írt képek. A bázisvektorok képei a mátrix oszlopai. Sorokba írva a transzponáltat kapod.
  • Kompozíció fordított sorrendben. Az „előbb T1T_1, aztán T2T_2” mátrixa A2A1A_2A_1.
  • Eltolás mint lineáris leképezés. Az x↦x+b\mathbf x\mapsto\mathbf x+\mathbf b nem lineáris; mátrixszal csak homogén koordinátákban írható le.
  • Képtér a sorokból. A képteret az oszlopok generálják; a sorok a sorteret, ami más altér (bár a dimenziója ugyanaz).

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.