Ingyenes tananyagok

Analízis 1

Függvények: alapfogalmak

Értelmezési tartomány, értékkészlet, paritás és monotonitás, függvénytranszformációk, összetett és inverz függvény.

13 perc olvasás

1. Mi a függvény, és mi az értelmezési tartománya?

Ebben a leckében összeszedtem Neked azokat az alapfogalmakat, amikre az egész analízis épül. Kezdjük a legelején: a függvény egy hozzárendelés, ami egy halmaz minden eleméhez pontosan egy értéket rendel. Amit behelyettesítünk, az az értelmezési tartomány (DfD_f), amit kapunk, az az értékkészlet (RfR_f). A „pontosan egy” a lényeg: egy xx-hez nem tartozhat két érték, ezért egy kör nem függvénygrafikon, egy parabola igen.

Egy egyszerű példa: mit csinál egy függvény?

Az f(x)=2x+1f(x)=2x+1 függvény minden számot megdupláz, majd hozzáad egyet. Ha behelyettesítjük a 3-at: f(3)=2⋅3+1=7f(3)=2\cdot 3+1=7. A 3-hoz tehát a 7 tartozik, és csakis a 7, semmi más. Ez a „pontosan egy érték” a gyakorlatban.

Ha egy feladat nem mondja meg az értelmezési tartományt, a természetes értelmezési tartományt vesszük: a valós számok azon legbővebb részhalmazát, amin a képlet értelmes. Három dolog szokott kizárni pontokat, ezeket érdemes mindig végignézni:

KifejezésFeltétel
Törtnevezo˝≠0\text{nevező}\neq 0
Páros gyökgyo¨k alatt ≥0\text{gyök alatt}\ \ge 0
Logaritmusargumentum>0\text{argumentum}>0
Tangens, arkuszfüggvényeklásd az elemi függvényeknél

Természetes értelmezési tartomány

  1. f(x)=x−1x−3f(x)=\dfrac{\sqrt{x-1}}{x-3}: a gyök miatt x≥1x\ge 1, a nevező miatt x≠3x\neq 3. Tehát Df=[1;3)∪(3;∞)D_f=[1;3)\cup(3;\infty).
  2. g(x)=ln⁡(4−x2)g(x)=\ln(4-x^2): kell 4−x2>04-x^2>0, azaz x2<4x^2<4, tehát Dg=(−2;2)D_g=(-2;2).
  3. h(x)=1x2−xh(x)=\dfrac{1}{\sqrt{x^2-x}}: a gyök a nevezőben van, ezért szigorúan x2−x>0x^2-x>0, azaz x(x−1)>0x(x-1)>0: Dh=(−∞;0)∪(1;∞)D_h=(-\infty;0)\cup(1;\infty).

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. A függvények tulajdonságai

Egy függvényről a következő tulajdonságokat szokás kérdezni. A legtöbbjük a grafikonról is leolvasható, de a definíciót is érdemes ismerni, mert egy vizsgán nem a rajzot, hanem a számolást kérik számon. Az alábbi táblázatban egymás mellé tettem a kettőt, hogy lásd, mi tartozik össze:

TulajdonságDefinícióA grafikonon
Zérushelyf(x0)=0f(x_0)=0metszi az x tengelyt
Párosf(−x)=f(x)f(-x)=f(x)szimmetrikus az y tengelyre
Páratlanf(−x)=−f(x)f(-x)=-f(x)szimmetrikus az origóra
Monoton növőx1<x2⇒f(x1)≤f(x2)x_1<x_2\Rightarrow f(x_1)\le f(x_2)nem megy lefelé
Korlátos∣f(x)∣≤K|f(x)|\le Kkét vízszintes egyenes közé fér
Periodikusf(x+p)=f(x)f(x+p)=f(x)ismétlődik pp hosszú szakaszonként

A paritást úgy vizsgáljuk, hogy −x-x-et helyettesítünk az xx helyére, és megnézzük, mi lett belőle. Egy egyszerű példán: f(x)=x2f(x)=x^2 esetén f(−x)=(−x)2=x2=f(x)f(-x)=(-x)^2=x^2=f(x), tehát páros; f(x)=x3f(x)=x^3 esetén f(−x)=(−x)3=−x3=−f(x)f(-x)=(-x)^3=-x^3=-f(x), tehát páratlan. Az x2x^2, cos⁡x\cos x, ∣x∣|x| páros; az x3x^3, sin⁡x\sin x, 1x\frac{1}{x} páratlan; az exe^x vagy az x2+xx^2+x egyik sem. A legtöbb függvény egyik sem, és ez nem hiba, csak nincs szimmetriája.

Paritás vizsgálata

f(x)=x3x2+1f(x)=\dfrac{x^3}{x^2+1}: f(−x)=(−x)3(−x)2+1=−x3x2+1=−f(x)f(-x)=\dfrac{(-x)^3}{(-x)^2+1}=\dfrac{-x^3}{x^2+1}=-f(x), tehát páratlan. Ha egy függvényvizsgálatban ezt észreveszed, elég a pozitív felét vizsgálni, a másik fele tükörkép.

3. Függvénytranszformációk

Egy ismert grafikonból eltolással, nyújtással és tükrözéssel sok másikat meg tudunk rajzolni anélkül, hogy pontonként számolnánk. A szabály, amit érdemes megjegyezni: ami a ff-en kívül történik, az az yy irányban hat úgy, ahogy várnánk; ami a zárójelen belül, az az xx irányban, és fordítva. Az alábbi táblázatban összeszedtem az összes esetet:

Új függvényHatás a grafikonra
f(x)+cf(x)+celtolás fölfelé cc-vel
f(x+c)f(x+c)eltolás balra cc-vel
c⋅f(x)c\cdot f(x)nyújtás yy irányban cc-szeresére
f(c x)f(c\,x)összenyomás xx irányban cc-szeresére
−f(x)-f(x)tükrözés az xx tengelyre
f(−x)f(-x)tükrözés az yy tengelyre
∣f(x)∣|f(x)|az xx tengely alatti rész felhajtása

Egy egyszerű példa: a parabola eltolása

Induljunk ki az f(x)=x2f(x)=x^2 parabolából. A g(x)=(x−2)2+3g(x)=(x-2)^2+3 grafikonja ugyanez a parabola, csak a zárójelben lévő −2-2 miatt jobbra tolva 2-vel (belül van, tehát fordítva hat!), a kívül lévő +3+3 miatt pedig fölfelé 3-mal. A csúcsa így az origóból a (2;3)(2;3) pontba kerül. Ellenőrizd: g(2)=0+3=3g(2)=0+3=3, és ez tényleg a legkisebb érték, amit a függvény felvesz.

Több lépés egymás után

A g(x)=2sin⁡(x−π3)+1g(x)=2\sin\left(x-\frac{\pi}{3}\right)+1 grafikonja a szinuszból: eltolás jobbra π3\frac{\pi}{3}-mal (a zárójelben mínusz áll), nyújtás yy irányban kétszeresére, eltolás fölfelé 1-gyel. Az értékkészlet ebből leolvasható: [−1;3][-1;3].

A belső transzformáció mindig fordítva hat

Az f(x+2)f(x+2) balra tol, az f(2x)f(2x) feleakkorára nyom össze. Ezt a legtöbben fordítva gondolják; a gyors ellenőrzés: az f(x+2)f(x+2) ott veszi fel az f(0)f(0) értéket, ahol x+2=0x+2=0, vagyis x=−2x=-2-nél.

4. Az összetett függvény

Két függvényt egymás után alkalmazva összetett függvényt kapunk: előbb a belső gg dolgozik, aztán a külső ff.

Összetett függvény

(f∘g)(x)=f(g(x))(f\circ g)(x)=f\bigl(g(x)\bigr)

Nézzük ezt egy egyszerű példán. Legyen f(x)=x+1f(x)=x+1 és g(x)=3xg(x)=3x. Ha a 2-t behelyettesítjük, előbb a belső dolgozik: g(2)=6g(2)=6, aztán a külső: f(6)=7f(6)=7. Tehát (f∘g)(2)=7(f\circ g)(2)=7, képlettel pedig (f∘g)(x)=3x+1(f\circ g)(x)=3x+1. Fordított sorrendben viszont (g∘f)(x)=3(x+1)=3x+3(g\circ f)(x)=3(x+1)=3x+3, ami a 2-nél 9-et ad, nem 7-et.

A sorrend tehát számít: f∘gf\circ g és g∘fg\circ f általában két különböző függvény. Később, deriváláskor (láncszabály) és integráláskor (helyettesítés) a legfontosabb készség az lesz, hogy egy képletet szét tudj szedni külső és belső függvényre, ezért érdemes ezt már most begyakorolni.

Összetétel és szétszedés

  1. f(x)=xf(x)=\sqrt{x}, g(x)=x2+1g(x)=x^2+1: (f∘g)(x)=x2+1(f\circ g)(x)=\sqrt{x^2+1}, de (g∘f)(x)=(x)2+1=x+1(g\circ f)(x)=(\sqrt{x})^2+1=x+1 (csak x≥0x\ge0-ra).
  2. Az esin⁡2xe^{\sin 2x} három rétegű: kívül eue^{u}, alatta sin⁡v\sin v, legbelül 2x2x. Deriváláskor kívülről befelé haladva mindegyik réteg egy szorzótényezőt ad.
  3. Az összetett függvény értelmezési tartománya: a belső értelmezett legyen, és az értéke a külső értelmezési tartományába essen. ln⁡(x2−1)\ln(x^2-1)-nél x2−1>0x^2-1>0 kell, tehát ∣x∣>1|x|>1.

5. Az inverz függvény

Az inverz függvény visszafelé csinálja ugyanazt: ha f(a)=bf(a)=b, akkor f−1(b)=af^{-1}(b)=a. Inverze csak annak a függvénynek van, ami kölcsönösen egyértelmű (injektív): különböző helyeken különböző értéket vesz fel. A grafikonon: egy vízszintes egyenes legfeljebb egyszer metszi. A szigorúan monoton függvények ilyenek.

Inverz függvény

f−1(f(x))=x,f(f−1(y))=y,Df−1=Rf,Rf−1=Dff^{-1}\bigl(f(x)\bigr)=x,\qquad f\bigl(f^{-1}(y)\bigr)=y,\qquad D_{f^{-1}}=R_f,\quad R_{f^{-1}}=D_f

Az inverz grafikonja az eredeti tükörképe az y=xy=x egyenesre. A képletét úgy kapjuk, hogy az y=f(x)y=f(x) egyenletből xx-et kifejezzük, aztán a betűket felcseréljük.

Egy egyszerű példa: lineáris függvény inverze

Legyen f(x)=2x+3f(x)=2x+3. Felírjuk, hogy y=2x+3y=2x+3, és kifejezzük belőle az xx-et: x=y−32x=\dfrac{y-3}{2}. Betűcsere után f−1(x)=x−32f^{-1}(x)=\dfrac{x-3}{2}. Ellenőrzés: f(1)=5f(1)=5, és f−1(5)=5−32=1f^{-1}(5)=\frac{5-3}{2}=1, tehát tényleg visszakaptuk az 1-et. Az inverz pontosan azt csinálja visszafelé, amit az eredeti előre: itt előbb levon 3-at, aztán felez.

Inverz keresése

f(x)=2x+1x−3f(x)=\dfrac{2x+1}{x-3}, x≠3x\neq 3.

  1. y=2x+1x−3y=\dfrac{2x+1}{x-3}, beszorzunk: y(x−3)=2x+1y(x-3)=2x+1, azaz xy−3y=2x+1xy-3y=2x+1.
  2. Az xx-es tagok egy oldalra: xy−2x=3y+1xy-2x=3y+1, kiemelés: x(y−2)=3y+1x(y-2)=3y+1, tehát x=3y+1y−2x=\dfrac{3y+1}{y-2}.
  3. Betűcsere: f−1(x)=3x+1x−2f^{-1}(x)=\dfrac{3x+1}{x-2}, x≠2x\neq 2. Ez egyben az eredeti értékkészletét is elárulja: Rf=R∖{2}R_f=\mathbb{R}\setminus\{2\}.
  4. Ellenőrzés: f(4)=9f(4)=9, és f−1(9)=287=4f^{-1}(9)=\frac{28}{7}=4. Rendben.

Ha nem injektív, le kell szűkíteni

Az x2x^2-nek az egész számegyenesen nincs inverze, mert f(2)=f(−2)f(2)=f(-2). A [0;∞)[0;\infty)-re leszűkítve viszont van: x\sqrt{x}. Ugyanez a helyzet a trigonometrikus függvényekkel: az arcsin⁡\arcsin a szinusz egy megfelelően kiválasztott darabjának az inverze.

6. Tipikus hibák

  • Az értelmezési tartomány elhagyása. A x2−1x−1\frac{x^2-1}{x-1} nem ugyanaz, mint az x+1x+1: az elsőnek lyuk van az x=1x=1 helyen. Egyszerűsítés előtt írd le a kikötést.
  • Páratlan helyett „nem páros”. A paritás három kimenetű: páros, páratlan, vagy egyik sem. Az f(−x)≠f(x)f(-x)\neq f(x) önmagában még nem jelenti, hogy páratlan.
  • Eltolás iránya. Az f(x−2)f(x-2) jobbra tol, nem balra.
  • f−1f^{-1} mint reciprok. f−1(x)f^{-1}(x) az inverz függvény, nem 1f(x)\frac{1}{f(x)}. A sin⁡−1x\sin^{-1}x az arkusz szinusz, a reciprokot (sin⁡x)−1(\sin x)^{-1} jelöli.
  • Összetétel sorrendje. f∘gf\circ g-ben a gg a belső, hiába áll hátul. Olvasd úgy: „ff a gg-nek”.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Ezt a témát a heti csoportos órán is vesszük, felvétellel, alkalmanként pár ezer forintért.