Ingyenes tananyagok

Analízis 3

Felületi integrál, Gauss–Osztrogradszkij- és Stokes-tétel

Fluxus egy felületen át, és a két nagy integráltétel, ami a felületi integrált térfogati, a vonalintegrált felületi integrálra váltja.

14 perc olvasás

1. Felület paraméterezése és a normálvektor

Ez a lecke a vektoranalízis csúcsa, de nem szeretném, ha ijesztőnek tűnne: minden képlet mögé odateszek egy olyan példát, amit fejben is ki tudsz számolni, és a két nagy tétel is egyetlen közös gondolatból jön. Ahogy a görbét egy paraméter, a felületet kettő írja le: r(u,v)=(x(u,v), y(u,v), z(u,v))\mathbf r(u,v)=\bigl(x(u,v),\,y(u,v),\,z(u,v)\bigr). A két paramétervonal érintővektora ru\mathbf r_u és rv\mathbf r_v; a vektoriális szorzatuk merőleges a felületre, és a hossza a kis paralelogramma területe, vagyis a felületelem:

Normálvektor és felületelem

N=ru×rv,dS=∣ru×rv∣ du dv,A=∬D∣ru×rv∣ du dv\mathbf N=\mathbf r_u\times\mathbf r_v,\qquad dS=|\mathbf r_u\times\mathbf r_v|\,du\,dv,\qquad A=\iint_D|\mathbf r_u\times\mathbf r_v|\,du\,dv

Egy egyszerű példa: egy darab sík

Az xyxy sík egységnégyzetét r(u,v)=(u; v; 0)\mathbf r(u,v)=(u;\,v;\,0) paraméterezi, u,v∈[0;1]u,v\in[0;1]. Ekkor ru=(1;0;0)\mathbf r_u=(1;0;0), rv=(0;1;0)\mathbf r_v=(0;1;0), a vektoriális szorzat (0;0;1)(0;0;1): felfelé mutat, ahogy a síkra merőlegesnek kell, és a hossza 1, tehát dS=du dvdS=du\,dv. A felszín ∬1 du dv=1\iint 1\,du\,dv=1. Görbült felületen ugyanez a menet, csak a szorzat hossza pontról pontra változik.

A leggyakoribb eset a grafikon: z=g(x,y)z=g(x,y), paraméterek xx és yy. Ekkor rx×ry=(−gx; −gy; 1)\mathbf r_x\times\mathbf r_y=(-g_x;\,-g_y;\,1), és

dS=1+gx2+gy2 dx dydS=\sqrt{1+g_x^2+g_y^2}\,dx\,dy

A gömb paraméterezése

Az RR sugarú gömb a gömbi koordinátákkal: r(θ,φ)=(Rsin⁡θcos⁡φ; Rsin⁡θsin⁡φ; Rcos⁡θ)\mathbf r(\theta,\varphi)=(R\sin\theta\cos\varphi;\,R\sin\theta\sin\varphi;\,R\cos\theta). A vektoriális szorzat kiszámolva rθ×rφ=Rsin⁡θ⋅r\mathbf r_\theta\times\mathbf r_\varphi=R\sin\theta\cdot\mathbf r, hossza R2sin⁡θR^2\sin\theta, ezért a felszín

A=∫02π ⁣ ⁣∫0πR2sin⁡θ dθ dφ=2π⋅2R2=4R2πA=\int_0^{2\pi}\!\!\int_0^{\pi}R^2\sin\theta\,d\theta\,d\varphi=2\pi\cdot2R^2=4R^2\pi

Elakadtál ennél a résznél?

Egy órán megnézzük, pontosan hol csúszik el, és addig gyakoroljuk, amíg magabiztos nem leszel benne.

2. Vektormező felületi integrálja: a fluxus

A fluxus azt méri, mennyi folyadék áramlik át a felületen időegység alatt: csak a normális irányú sebességkomponens számít. Ezért a mezőt a normálvektorral skalárisan szorozzuk:

Fluxus

Φ=∬SF⋅n dS=∬DF(r(u,v))⋅(ru×rv) du dv\Phi=\iint_S\mathbf F\cdot\mathbf n\,dS=\iint_D\mathbf F\bigl(\mathbf r(u,v)\bigr)\cdot\bigl(\mathbf r_u\times\mathbf r_v\bigr)\,du\,dv

A második alakban a normálvektort nem kell normálni: a n dS\mathbf n\,dS pont a ru×rv du dv\mathbf r_u\times\mathbf r_v\,du\,dv. A felület irányítása viszont számít: zárt felületnél a kifelé mutató normálist választjuk.

Egy egyszerű példa: eső a tetőn

Folyjon a víz függőlegesen lefelé, F=(0; 0; −3)\mathbf F=(0;\,0;\,-3), és nézzük az előbbi vízszintes egységnégyzetet felfelé mutató normálissal, n=(0;0;1)\mathbf n=(0;0;1). A skaláris szorzat −3-3 minden pontban, a fluxus −3⋅1=−3-3\cdot1=-3: a víz a normálissal szemben megy át, ezért negatív. Ha a négyzetet függőlegesre állítod (normális (1;0;0)(1;0;0)), a szorzat 0: az eső elmegy mellette, nem esik rá. Ennyit mér a fluxus.

Sugárirányú mező fluxusa a gömbön

F=(x; y; z)=r\mathbf F=(x;\,y;\,z)=\mathbf r az RR sugarú gömbfelületen, kifelé. A gömbön a kifelé mutató egységnormális n=rR\mathbf n=\frac{\mathbf r}{R}, tehát F⋅n=∣r∣2R=R\mathbf F\cdot\mathbf n=\frac{|\mathbf r|^2}{R}=R, állandó:

Φ=R⋅A=R⋅4R2π=4R3π\Phi=R\cdot A=R\cdot4R^2\pi=4R^3\pi

3. A Gauss–Osztrogradszkij-tétel

A divergencia a forrássűrűség; ha a forrásokat a test teljes térfogatán összeadjuk, pont annyit kapunk, amennyi a határoló felületen kifolyik. Ez a tétel:

Gauss–Osztrogradszkij-tétel

∯∂VF⋅n dS=∭Vdiv⁡F dV(n kifeleˊ mutat)\oiint_{\partial V}\mathbf F\cdot\mathbf n\,dS=\iiint_V\operatorname{div}\mathbf F\,dV\qquad(\mathbf n\ \text{kifelé mutat})

Egy egyszerű példa: a kocka egy irányú mezőben

F=(x; 0; 0)\mathbf F=(x;\,0;\,0) az egységkockán. A divergencia 11, a térfogat 1, tehát a tétel szerint a teljes fluxus 1. Lapról lapra ugyanez: az x=1x=1 lapon a mező (1;0;0)(1;0;0), a kifelé mutató normális is, a fluxus 1⋅1=11\cdot1=1; az x=0x=0 lapon a mező nulla; a másik négy lapon a mező párhuzamos a lappal, ezért ott 0. Összesen tényleg 1, de a tétellel egyetlen sor volt.

Az előző fluxus egy sorban

div⁡r=3\operatorname{div}\mathbf r=3, tehát Φ=3⋅Vgo¨mb=3⋅43R3π=4R3π\Phi=3\cdot V_{\text{gömb}}=3\cdot\frac43R^3\pi=4R^3\pi. Ugyanaz, mint a közvetlen számolás, felület nélkül.

Kockán

F=(x2; y2; z2)\mathbf F=(x^2;\,y^2;\,z^2) fluxusa az egységkocka [0;1]3[0;1]^3 felületén. Hat lap helyett egy hármas integrál:

Φ=∭V(2x+2y+2z) dV=2(12+12+12)=3\Phi=\iiint_V(2x+2y+2z)\,dV=2\left(\frac12+\frac12+\frac12\right)=3

Csak zárt felületre

A tétel bal oldalán egy test teljes határa áll. Ha a feladat egy nyitott felületet ad (félgömb, egy lap), zárd le, alkalmazd a tételt, és vond le a lezáró rész fluxusát.

4. A Stokes-tétel

A rotáció az örvénysűrűség; a felületen összegyűjtve a felület peremén körbefutó keringést adja. Ez a Green-tétel térbeli általánosítása:

Stokes-tétel

∮∂SF⋅dr=∬Srot⁡F⋅n dS\oint_{\partial S}\mathbf F\cdot d\mathbf r=\iint_S\operatorname{rot}\mathbf F\cdot\mathbf n\,dS

Az irányítás a jobbkéz-szabály szerint: ha a hüvelykujj a normális, az ujjak a perem körüljárási irányát mutatják.

Keringés egy körön

F=(−y; x; z)\mathbf F=(-y;\,x;\,z) vonalintegrálja az x2+y2=1x^2+y^2=1, z=0z=0 körön, pozitív irányban.

  1. rot⁡F=(0; 0; 2)\operatorname{rot}\mathbf F=(0;\,0;\,2). A kör által határolt felület a körlap a z=0z=0 síkban, normálisa (0;0;1)(0;0;1).
  2. rot⁡F⋅n=2\operatorname{rot}\mathbf F\cdot\mathbf n=2, tehát ∮F⋅dr=2⋅π=2π\oint\mathbf F\cdot d\mathbf r=2\cdot\pi=2\pi.
  3. Közvetlenül: r=(cos⁡t;sin⁡t;0)\mathbf r=(\cos t;\sin t;0), F⋅r′=sin⁡2t+cos⁡2t=1\mathbf F\cdot\mathbf r'=\sin^2t+\cos^2t=1, integrálja 2π2\pi. Rendben.

5. Mikor melyik tételt?

Amit ki kell számolniHa…Eszköz
vonalintegrálrot⁡F=0\operatorname{rot}\mathbf F=\mathbf 0potenciál, U(B)−U(A)U(B)-U(A)
vonalintegrál zárt görbéna görbe egy sima felület peremeStokes (síkban Green)
fluxus zárt felületena divergencia egyszerűGauss–Osztrogradszkij
fluxus nyitott felületen–paraméterezés, vagy lezárás + Gauss

A három integráltétel (Newton–Leibniz a vonalintegrálra, Stokes, Gauss) ugyanazt mondja: egy tartomány belsejében vett „derivált” integrálja egyenlő a határon vett integrállal. A fizikában ezek a Maxwell-egyenletek integrális és differenciális alakja közötti hidak.

6. Tipikus hibák

  • Normálvektor rossz irányban. Gaussnál kifelé, Stokesnál a perem irányításához igazítva; fordítva az előjel fordul.
  • Gauss nyitott felületre. A tétel csak zárt felületre érvényes; a lezárás fluxusát külön kell kezelni.
  • Egységnormális és a felületelem duplázása. Vagy n dS\mathbf n\,dS, vagy (ru×rv) du dv(\mathbf r_u\times\mathbf r_v)\,du\,dv; a kettő ugyanaz, nem szabad mindkét helyen normálni is és a hosszal is szorozni.
  • Grafikonnál elfelejtett gyök. A felszínhez 1+gx2+gy2\sqrt{1+g_x^2+g_y^2} kell; a fluxushoz viszont a nem normált (−gx;−gy;1)(-g_x;-g_y;1), gyök nélkül.

Elakadtál menet közben?

Egy tananyag megmutatja, hogyan működik a dolog. Azt viszont, hogy pontosan hol csúszik el nálad, egy óra alatt derítjük ki. Foglalj egy alkalmat, vagy beszéljük meg egy ingyenes konzultáción, mire van szükséged.